Sosem felejtem el az első találkozást Palenquével, amikor a kora reggeli ködpárából felsejlett a Feliratok Templomának nyurga sziluettje. A romváros szürke-fekete köveihez élénkzöld kontúrt rajzolt a Lacandon-őserdő mindent beborító buja növényzete, amelyhez a fákon tanyázó bőgőmajmok különös torokhangja szolgáltatta a zenei aláfestést: tökéletesen megelevenedett a kép, amelyet a titokzatos közép-amerikai romvárosokról gyerekkoromban elképzeltem.
Olvasd végig, és ha magával ragadott Papp Éva, az AlmaVía Travel alapítójának lebilincselően izgalmas írása, itt a lehetőség, hogy egy kiscsoportos mexikói körutazáson, sokat látott világutazók kalauzolásával megismerkedj az aztékok és a maják csodás világával.
Mexikóban járva az utazó a Yucatán-félszigeten, általában Palenquében kapja az első dózist a maja civilizáció nagyszerű emlékeiből. Gyakran felmerül a kérdés, hogy kik alkottak maradandóbbat, az aztékok, vagy a maják? Eltérő fejlődésük miatt a két kultúrát nem lehet érdemben összehasonlítani, de a tudósok egyöntetű véleménye szerint, a maják teremtették meg Közép-Amerika legfejlettebb kultúráját.
Míg az aztékok egységes birodalmat hoztak létre, addig a maják jellemzően városállamokban éltek. Az aztékok felemelkedése és fénykora nagyjából kétszáz évet ölelt fel, a maja civilizációnak viszont már az i.e.5.századból vannak nyomai. Az aztékok véres rituálékkal kísért területszerző háborúival szemben a maják legfeljebb egymással háborúztak, az emberáldozatok időnkénti gyakorlását pedig csak a toltékoktól vették át a 10. század derekán.
Noha a maják szinte kőkorszaki eszközökkel művelték a földjeiket, nem ismerték sem a kereket, sem a málhás állatokat, mégis képesek voltak létrehozni az Újvilág legfejlettebb írásrendszerét, elsőnek alkották meg a zéró matematikai fogalmát, húszas számrendszerben számoltak, és csillagászati ismereteikkel messze megelőzték a világ számos népét.
Az már csak ráadás, hogy zseniális építészek is voltak! A klasszikus maja korban, nagyjából időszámításunk után 300-950 között építették fel a Yucatán-félsziget legszebb városait, melyek stílusukban markánsan eltérnek egymástól. Palenquét nagyjából az 5. század közepén alapították, egy feliratra vésett utolsó dátum a 784. évet jelöli. Az utókor a város létezéséről szóló legkorábbi híradásokat egy spanyol misszionáriustól kapta, az első könyvet pedig 1822-ben adták ki a romvárosról Angliában.
Bár a régészeti feltárások a mai napig tartanak, a világ egy szenzációs leletnek köszönhetően ismerte meg Palenque nevét, amikor 1952-ben a híres mexikói régész, Alberto Ruz négy év kitartó munkájának köszönhetően királysírra bukkant a Feliratok templomában, és ezzel megdőlt a korábbi elmélet, mely szerint a piramistemplomok csak vallási célt szolgálhattak.
Pakal király nefritlapokkal, obszidiánnal és kagylóval díszített halotti maszkja hatalmas szenzációt keltett, nem beszélve a szarkofág fedőlapját borító domborműről, melyet a Harmadik típusú találkozás hívei rögtön űrhajóként értelmeztek. A különös szerkezeten ülő király interpretációját egyéni belátásra bízzuk, ennél sokkal érdekesebb a relief maga, ahol szinte minden négyzetcentimétert kitöltenek a főleg szimbólumokat ábrázoló díszítőelemek.
Akár a rokokó stílusban, mindent beborítanak a stilizált indák, kacskaringók és hullámos vonalak. A legszembetűnőbb azonban Pakal király arcéle, amelyhez hasonló ábrázolásokat láthatunk Palenque más domborművein is. Nem az evolúció eredménye, hogy a homlok és az orr egy síkba került, a maják voltak az első plasztikai sebészek! A csecsemők fejét fasatuba szorítva érték el, hogy a fej hosszúkás formára deformálódott, és kaucsuk betétet helyeztek a bőr alá, amellyel kiegyenesítették az orrnyerget. Az előkekő maják szépségideáljához tartozott még az elülső fogakba illesztett jadedísz, valamint a kancsalság, amit úgy értek el, hogy kis fagolyót lógattak a szemek közé mindaddig, amíg az illető megkancsalodott.
Palenque valamennyi épülete remekmű! A többi maja várossal ellentétben az uralkodók itt nem állítottak sztéléket a fontosabb dátumoknak, minden jelentős eseményt a templomok falába véstek. A Kereszt temploma, a Leveles Kereszt temploma és a Nap templomából álló épületegyüttesen még látható a csak Palenquére jellemző fésűdísz, ami nem más, mint az épületek tetejére épített kő csipkepárta, mely által légiesebbnek tűnnek a masszív kőépületek.
A romváros főterén áll a legmonumentálisabb építmény, a számtalan szobából, folyosóból, udvarból és fürdőből álló Palota, melynek épületei egy zömök torony köré rendeződnek, ahonnan valószínűleg a város papjai az égboltot tanulmányozták. Bár Palenquében mindig párás meleg van, a domborművekkel és freskómaradványokkal tarkított termeket járva érezhetjük a hűs fuvallatokat, köszönhetően a szellőzőnyílásoknak és a szokatlanul nagy belmagasságnak, ahol megcsodálhatjuk az ék alakú maja álboltívek kialakítását is.
Bár Palenque mindegyik épülete lenyűgöző, kedvencem mégis a Gróf temploma. A meglehetősen kicsi és nem túl impozáns piramistemplom főleg a névadója miatt keltette fel a figyelmemet. Waldeck gróf, a francia származású kalandor és festő több éven keresztül lakott a templomban indián barátnője oldalán az 1830-as években, miközben lerajzolta a romváros épületeit, feliratait és domborműveit. A gróf egész életében Fortuna kegyeltje volt: részt vett Napóleon egyiptomi hadjárataiban, de harcolt a búr háborúban, Indiában és Dél-Amerikában is. Már 70 éves elmúlt, amikor Európába visszatérve kiadatta az első rajzait és könyveit, és a 100. életévet is betöltötte, amikor megrendezte az első képkiállítását. Egész életében csak a kalandok, a nők és a művészet érdekelték, a rossznyelvek szerint ekkor már csak az utóbbi két szenvedélyének hódolt, és talán még ma is Palenque romjait kutatná, ha 109 éves korában egy kocsi el nem üti a Champs Élysées-n, miközben belefeledkezett egy szép hölgy látványába.
Bár a gróféhoz hasonló kalandos életút csak keveseknek adatik meg osztályrészül, példája ösztönzően hathat ránk, hogy a dolgokba soha nem késő belevágni, mint ahogy arra sincs soha késő, hogy egyszer felkerekedjünk és megnézzük Palenquét, és a Yucatán-félsziget páratlanul szép maja romvárosait.
Copyright © 2014 Papp Éva – AlmaVía Travel. Minden jog fenntartva. A cikkben található minden kép és szöveg szerzői jogvédelem alatt áll. A képek írásbeli engedély nélküli felhasználása, publikálása tilos.
