A mi történetünk azzal kezdődött, hogy egy sport szerelmesei lettünk, méghozzá egy olyan sporté, amelyet itthon ritkán lehet űzni. A kiteszörf ugyanis egyenletes, viszonylag erős szelet igényel és az sem hátrány, ha sekély és meleg víz (öböl, lagúna, tó) áll rendelkezésünkre. Magyarországon akadnak ugyan megfelelő körülmények a Balaton és a Velencei tó bizonyos részein, de ha nem kívánunk kockára fagyni 1-1 csúszás után, leginkább csak a nyári hónapokat tudjuk élvezni. Így oktatóként ebből a sportból megélni sajnos nem lehet.
Nyakunkba vettük hát a világot és sokáig 3-4 hónapos időszakokra költöztünk külföldre és dolgoztunk 1-1 kite iskolának. Jártunk Mauritiuson, Egyiptomban, Thaiföldön, Vietnámban, a Karib- térségben és néhány európai országban. A sok éves tapasztalatnak köszönhetően ma már a saját módszereinkkel és felszereléssel oktatunk, állandó nyári szpotunk Lo Stagnone, Szicília. A sziget déli fekvésének köszönhetően itt európai viszonylatban rendkívül hosszú a szezon, áprilistól egészen novemberig kellemes a hőmérséklet, a szél pedig sosem okoz csalódást.
Telelés Zanzibáron
A téli hónapok jelentik számunkra a pihenést, de mivel a hideget sokáig egyikünk sem viseli jól, december közepén lecsaptunk egy olcsó repjegyre és Zanzibár szigetére utaztunk felfedezni a híres Paje Beach-et, az ottani kite paradicsomot. Paje a sziget déli részén helyezkedik el Bwejuu és Jambiani között. Ezekben a kis falvakban kevesebb a turista, mint északon, nincsenek nagy hotelek, autentikus kis tengerparti bungalowkban lehet megszállni és a helyiek mindennapjaiba is könnyedén betekintést nyerhetünk.

A lakosság döntő többsége muszlim, a hivatalos nyelv a szuahéli. Az életszínvonal természetesen alacsonyabb, mint ami nálunk megszokott, de az afrikai kontinensre jellemző mélyszegénységgel és éhínséggel azért itt nem találkoztunk. A sziget természeti adottságai csodásak, és az esős évszaknak köszönhetően rengeteg gyümölcs, zöldség és fűszer terem a sűrű trópusi erdőkben. Zanzibár szigetét egyébként a Mafia-szigettel együtt Fűszer-szigeteknek is nevezik.
Az ott töltött öt hét számunkra főleg a pihenésről szólt, de nem lett volna teljes az öröm, ha nem vesszük ki a részünket néhány turista programból. Amit mindenképp látni szerettünk volna, azok a közel 200 éves óriásteknősök a Börtön-szigeten és a különböző fűszernövények, amiket mi többnyire itthon már csak por formában vásárolunk meg a szupermarketben. Szerencsénkre 24 éve él Zanzibáron egy lenyűgöző és kedves magyar idegenvezető nő, aki felejthetetlenné tette kis csapatunk számára a kirándulást.
Elkísért minket a fűszer túrára, ahol a vörös banántól kezdve, a szerecsendión át, egészen a nálunk kuriózumnak számító durián gyümölcsig mindent láthattunk, kóstolhattunk és mindenről informálódhattunk. A kb. 2 órás túra alatt a segédje banánlevélből készített nekünk fejdíszeket, férfiaknak nyakkendőket, nőknek pedig nyakláncokat, és a gyerekeknek még apró fülbevalókat is ajándékoztak. Végignéztük, hogy kell felmászni egy hatalmas pálmára kókuszdióért (persze nem tudnánk utánuk csinálni), végül pedig vásárolhattunk a fűszerfarm friss terméseiből.
Ami a közlekedést illeti, Zanzibáron nincs egyszerű dolga a turistának, a buszmenetrend ugyanis enyhén szólva megbízhatatlan, sőt sok helyen magát a megállót is csak a legtapasztaltabbak ismerik fel. A helyiek főleg az úgynevezett daladalával közlekednek, ami nagyjából egy nyitott hátú kisbusznak felel meg, melyben a korlátozott ülőhelyek száma nem tántorítja el az utazni vágyót, általában annyian csimpaszkodnak a busz hátulján, amennyi tenyér elfér egymás mellett a „kapaszkodón”.
Kényelmes tömegközlekedési eszköz híján tehát a külföldiek leginkább taxival mennek el A-ból B-be. Mi is így jutottunk el a fűszerfarmra, ami már félúton volt a sziget központja, Stone Town felé, ezért úgy döntöttünk, hogy kihozzuk a maximumot a kirándulós napból és egy füst alatt megnézzük a Börtön-szigeten élő teknősöket is. A sziget mindössze fél órás hajóútra van Zanzibár Citytől, nevével ellentétben sosem funkcionált börtönként, a sárgaláz idején azonban idehozták a betegeket, megállítva ezzel a fertőzés terjedését. Jelenleg több száz óriásteknősnek ad otthont, a legidősebb több mint 200 éves. A bejáratnál kapunk leveleket, amikkel aztán etethetjük a felnőtt példányokat, akik körülöttünk sétálgatnak, a bölcsibe és az oviba viszont csak rácson át kukkanthatunk be.
Az állatvilág még egy ritka fajával, a vörös colobus majommal is megismerkedtünk Zanzibár szigetén. A Jozani Forest-ben élő majmok már hozzászoktak az emberek látványához, nem próbálnak elrejtőzni, így egészen közeli fotókat is lehet csinálni róluk. Mi thaiföldi tartózkodásunk alatt már etettünk-itattunk és simogattunk is kismajmokat, ettől az élménytől a mostani azért elmaradt, de annak, aki életében először lát testközelből ilyen állatokat, biztosan emlékezetes pillanat marad.
Minél többet utazik az ember, annál kevésbé döbben meg az újjal való találkozáskor, minél többet látunk, annál inkább általánosítunk. Korábban nem gondoltam volna, hogy meg lehet szokni azt a látványt, ami a Turks és Caicos szigeteken fogadott minden reggel.

A kristálytiszta türkizkék vizet, a vakító fehér homokos partot és a hajladozó pálmafák sokaságát. Ahogy azt sem gondoltam, hogy képes leszek hónapokig élni egy olyan helyen, ahol hemzsegnek a csótányok és egy béka a társam a zuhanyzóban. Az utazás, a különböző kultúrákkal és hagyományokkal való ismerkedés, illetve a helyiek életvitelének tanulmányozása valóban olyan leckékre tanít, amiket mindenkinek meg kéne tapasztalnia.
Afrikában a szegénység ellenére rengeteg mosolygós arccal találkozik az ember, ami egy nyugati kultúrában nevelkedett fiatal számára szokatlan jelenség. Mi itthon azt látjuk, hogy a siker a boldogság kulcsa és mindenki a pénzt hajszolja. A szép háztól, a jól fizető állástól és a szociális biztonságtól várjuk a csodát, mégsem vagyunk elégedettek, ha mindez megadatik nekünk. Mi nagyon örülünk, hogy újabb példát láttunk arra, hogy az élet nem feltétlenül kell, hogy erről szóljon, és hálásak vagyunk azért, hogy 1-1 út során újra és újra ráébredünk arra, milyen szerencsések vagyunk.
Copyright © 2017 Follow the wind. Minden jog fenntartva. A cikkben található minden kép és szöveg szerzői jogvédelem alatt áll, írásbeli engedély nélküli felhasználásuk, publikálásuk tilos.


























