Romantikus séták, sötét titkok, világhírű épületek és utolérhetetlen programok várnak minden utazóra a világ egyik legkülönlegesebb városában.
Tudtad, hogy ma már nők is lehetnek hivatalos gondolások?
Velence a romantika városa: a csodás lagúnák, a gyönyörű épületekkel övezett kacskaringós kis utcácskák egy kis andalgásra hívogatnak, csakúgy, mint a gondolák. A világhírű gondolások dalára összebújni, majd áthajózni a Sóhajok hídja alatt, hogy örökké tartson a szerelmünk, feledhetetlen élmény. Pedig a Dózse Palotát és a Prigone (börtön) épületét összekötő híd nem egy romantikus szerelmes történetnek köszönheti a nevét, hanem azoknak a középkori elítélteknek, akik a börtönbe igyekezvén itt sóhajtottak utoljára szabadon – legalábbis így szól a legenda. A híd elnevezése azonban nem az olaszoktól származik, hanem az angol költőtől, Lord Byrontól, aki Bridge of Sighs-nek nevezte az azóta ezen a néven világhírűvé vált hidat.
Ha igazán különleges gondola-utazásra vágyunk, akkor válasszunk női gondolást, ugyanis 2010-ben a velencei gondolások szövetsége szakított a korábbi hagyományokkal, és a sikeres vizsga után felvette az első nőt soraiba. A cölöpökre épült város legszebb arcát a vízről mutatja, de ha mégsem vágyunk több órás andalító gondolázásra, ám szeretnénk a víz felől is megnézni Velencét, akkor pattanjunk fel a városi vaporettókra, azaz a vizibuszokra, melyek a helyi tömegközlekedés alapját képezik. A város fő közlekedési útvonalának számító Canal Grande partjaira csodálatos kilátás nyílik a vaporettókról, csakúgy, mint a nagy csatorna fölött átívelő Rialto Hídra.
Casanova nyomába
A Sóhajok hídján minden bizonnyal a híres Casanova is megfordult, hiszen kicsapongó életéért, a csalásokért és a sok elcsábított feleségért cserébe Velence urai elítélték a nőcsábászt és a Dózse Palota börtönébe vetették. A hírhedt figura egyébként az egyik leghíresebb szülötte a városnak, így nem csoda, hogy manapság turisták ezrei kíváncsiak egykori kedvenc helyeire. A velencei felső tízezer hóbortos kicsapongásairól és fényűző társadalmi életéről volt híres, mely életformának tökéletes képviselője volt a híres csábító, akinek nyomdokában saját magunk is elindulhatunk a GPSmycity applikációval, amely a San Marcoról, azaz Casanova bebörtönzésének helyszínéről indul és a közeli Calle Vallaresso-n folytatódik, itt álltak egykoron a város szerencsejáték-barlangjai. A virtuális túra ezután az Operához, majd a Palazzo Bellavitehez kalauzolja a turistákat, ez utóbbi egyébként a nők kedvencének egyik legjobb barátjáé, a költő Giorgio Baffoé volt. A 8 állomásos túra egyik legérdekesebb helyszíne, a Ponte delle Tette, azaz a Női Mellek Hídja. Ez az egykori vöröslámpás negyed szívében áll, ahol a 16-ik századtól legálisan kínálták bájaikat a fedetlen keblű utcalányok és számtalan sztori maradt itt fenn Casanova ténykedéseiről is, aki szívesen szórakozott ebben a kerületben.
Misztikus rejtélyek lengik körbe a velencei palotákat
Velencében az sem fog unatkozni, aki általában unja a klasszikus turista-látványosságokat. Jó néhány velencei palota története ugyanis sötét titkokat tartogat, így már csak a borzongató sztorik miatt is érdemes meglátogatni őket. A legismertebb épület Velencében a Dózse Palota, amely előtt és a szomszédos Bazilika boltívei alatt gyakran láthatunk vörös mécseseket esténként. 1507-ben ugyanis a város pékmestere egy halottat talált a főtéren, majd miután nem tudták a tettest elkapni az akkori bírák, magát a pékmestert kínozták halálra, mint lehetséges elkövetőt. Utólag persze kiderült, hogy a pékmester ártatlan volt, az ő emlékére gyújtják meg a mécseseket nap, mint nap a város lakói. Fura történetekben azóta sincs hiány: a XX. század egyik legtitokzatosabb kastélya az elátkozott Ca’ Dario, melyben furcsa halálesetek történtek sorra. Az 1970-es években a homoszexuális Lanze gróf volt a több száz éves kastély első áldozata, őt követte a The Who zenekar menedzsere, Kit Lambert, aki rejtélyes körülmények között kapott itt agyvérzést 1981-ben. Majd öt évvel később, az új tulajdonos Raoul Gardini, vegyiipari mágnás is itt vetett véget életének sorozatos üzleti balsikerei miatt. Ca’Dario után a neves rendező és színész, Woody Allen is érdeklődött, de amikor tudomást szerzett a halálesetekről, elállt vásárlási szándékától.
Ősszel és télen kellemesebb Velence
A legjobb időszak egy velencei kiruccanásra minden bizonnyal az ősz és a tél. Ilyenkor sokkal kellemesebb az időjárás, és a legfontosabb, hogy kevesebb a turista is, kivéve a karneváli szezont február végén. Ráadásul ősszel és télen még több egyedi, különleges programmal találkozhatunk: komoly zenei koncertekben, jazz-fesztiválokban és opera-előadásokban sincs hiány. Ha szeretjük a musicaleket, akkor ne hagyjuk ki a San Gallo teátrumban, a Venezia Show-t, ami óriási színpadi előadás keretében mutatja be Velence történelmét. Kétévente rendezik meg a velencei biennálet (La Biennale di Venezia) a sokoldalú művészeti fesztivált, mely a világ egyik legelismertebb, legrangosabb kulturális eseményévé nőtte ki magát az évek során. Érdemes ellátogatni a Labiennale.org oldalra, ahol minden aktuális programról tájékozódhatunk. Most novemberben Építészeti Világkongresszus és Kiállítás lesz Velencében, decemberben pedig ünnepi programokkal várják az idelátogatókat. Tél végén pedig indul a hagyományos velencei karneváli forgatag, csodás jelmezekkel, amit a tömeg ellenére egyszer az életben legalább látni kell.
Tévhit, hogy Velence drága
Sokan csak egy napra látogatják meg ezt a gyönyörű vizivárost, mert félnek Velence áraitól. De ha okosan tervezzük meg az utazásunkat, akkor meglepően jól jöhetünk ki egy pár napos kirándulásból úgy, hogy ráadásul még az igazi Velencét is megismerhetjük, nemcsak a turistáknak mutatott arcát. Mindenképpen érdemes repülővel érkezni Velencébe, hiszen autót úgysem vihetünk be a városba. Az easyJet járata egyébként a városhoz közeli Marco Polo reptéren landol, ahonnan vízibusszal is bejuthatunk a San Marcora, de akár az 5-ös busszal is 8 euroért. A járatokra a klasszikus tömegközlekedési árak érvényesek, érdemes tájékozódni a kedvezményes többnapos kártyákról. A Szent Márk tér bazilikája, a Rialtó, a temető és a legtöbb templom is ingyen látogatható, így a belépőjegyek miatt sem kell kétségbe esnünk, de vehetünk kedvezményes kártyákat is, amikkel olcsóbban és sorban állás nélkül látogathatjuk meg a legismertebb látnivalókat. Megfizethető éttermet a velencei központi vasútállomás környékén és a nagyobb látványosságoktól távol találunk, illetve a helyi élelmiszerüzletekben is vásárolhatunk. Ha autentikus ízekre vágyunk, akkor ne pizzát rendeljünk, hanem kóstoljuk meg a cichettit, azaz a velencei tapast. Spanyol testvérétől eltérően, ezt a halpiacon készítik többnyire a tenger gyümölcseiből, tésztába bugyolálva, vagy anélkül forró olajban kisütve, és csupán 2-3 euróért kínálják papírzacskókban. Ha olcsóbb szállást keresünk, akkor inkább Lidó szigete vagy Mestre (Velencét a szárazfölddel összekötő híd túloldalán található település) legyen a célpont, hiszen innen tömegközlekedve 10-15 perc alatt elérhető a belváros.
