Nyugat-Ausztráliából elindultunk az Északi Terület felé, ahol próbáltuk sorra venni a megnézendő nemzeti parkokat. Az első útba eső a Keep River Nemzeti Park volt, ami homokkő képződményeiről híres. Itt csak egy délutánt tudtunk eltölteni, hogy tartsuk a menetrendet. Többet szerettem volna, mert nagyon látványosnak ígérkezett már az internetes kutatások során is.
Egy sétát tudtunk csapni, persze ide is délben érkeztünk. Az egész nemzeti parkban egy lélek sem volt. Senki. Láttunk egy sátrat a parkolóban, ahol megálltunk, de emberekkel nem találkoztunk, a park területe pedig közel 600 km2. Beismerem utólag, a távolságok és a rendelkezésre álló idő mellett néha a hőmérsékletet is sikerült alábecsülni, ugyanis hiába van elviselhető meleg a kocsiban, vagy az út széli parkolóban, egy olyan helyen, mint a Keep River Nemzeti Park a rekkenő hőség hatványozottan érvényesül a kopár kövek között mindenhonnan ömlik a forróság.
Egy kb. 1 órás sétára vállalkoztunk a sziklák között és az itteni látvány is lenyűgöző volt számunkra, a különböző csipkés, szabdalt homokkő sziklákat eddig csak a filmekből ismertük, de a valóságban sokkal magával ragadóbb. Ilyen látvány mellett minden kavicsot próbál felfényképezni az ember és így lesz a tanösvény elején elhelyezett táblán szereplő 1 órás sétából 2,5 órás.
Az ilyen sétákra azért mindig próbáltunk elég vizet vinni, de ez a következő dolog, amire azt tudom mondani, hogy alábecsültük mindig. Sosem tudtunk eleget vinni. November végén van ott a nyár eleje, szóval csak ízelítőt kaptunk a hőségből, ami igazából nem volt elviselhetetlen, de sokkal jobban fel lehet rá készülni, az biztos. Az ember sokszor csak legyint, amikor hall egy kiszáradásos sztorit Ausztráliából, de sokkal könnyebben megesik, mint azt gondolnánk.
Sétánk végeztével a parkból kifele menet össze is futottunk a fiatal parkőrrel, aki figyelmeztetett is minket így utólag a víz fontosságára és azt is mesélte, hogy tavaly volt olyan európai turista, aki itt lelte halálát kiszáradás miatt. Tényleg elismerésre méltó, hogy még egy ilyen izolált, kieső és Isten háta mögötti helyen is minden érthetően és teljesen informatívan ki van táblázva: információk a parkról, az itt élt/élő őslakosok szokásairól, kultúrájáról, geológiáról, időjárásról, túraútvonalakról és az ide látogató emberek pedig kulturáltak annyira, hogy látogatásuk során megőrizzék ezeknek az állapotát. A park kútjából feltankoltuk vízzel a lakókocsinkat (sosem volt nálunk kevesebb 40 liternél!) és még sötétedés előtt elindultunk a következő úti célhoz.
Copyright © 2016 Varga Gábor. Minden jog fenntartva. A cikkben található minden kép és szöveg szerzői jogvédelem alatt áll, előzetes írásbeli engedély nélküli felhasználásuk, publikálásuk tilos.
