A szebbnél szebb kiépített, és könnyen bejárható kanyonokban bővelkedő Alpok egyik leglátványosabb szurdoka az Ausztria Salzburg tartományában levő St. Johann im Pongau központjától 5 km-re délre található Liechtensteinklamm.
A monda szerint egy közelben élő kovács felajánlotta lányát az ördögnek, ha az a gasteini források vizét a háza mellé vezeti. Azt a feltételt szabta, hogy a munkával a reggeli első kakasszó előtt kell végeznie. Az ördög hozzáfogott, hogy teljesítse az egyezség rá eső részét ám a kovács felesége megelégelte férje kapzsiságát és a kakas fejét beledugta a hideg kút vizébe, amiért az ijedtében kukorékolni kezdett. Az ördög, meghallván, hogy elkésett, dühében a forrásokat olyan mélyre taszította, hogy senki se férhessen hozzá.
A szurdok kialakulása valójában az utolsó jégkorszak utáni időkre tehető. A jégkorszak idejéből visszamaradt gleccservölgyeket a lezúduló vizek alakították, a Großarl folyó évezredek alatt vájta egyre mélyebbre völgyét, létrehozva ezzel a legmélyebb és leghosszabb szorost az Alpokban.
A majdnem 300 méter mély, 4 km hosszú szurdokot több sikertelen kísérlet után az Alpesi Természetjáró Klub tagjai 1875-ben járták be először teljes hosszában. A helyi természetjáróknak és lakosoknak nem volt pénze az útvonal kiépítésére, ezért II. János Liechtenstein herceghez fordultak segítségért, aki 600 guldennel támogatta az építkezést.
A nagy nyilvánosság előtt 1876-ban megnyílt szurdokot a herceg tiszteletére nevezték el Liechtensteinklammnak. A szurdok teljes hosszából 1 km látogatható, pallóösvényeken, fahidakon, alagutakon kell áthaladni, néhol az égbolt csak távoli keskeny kék csíknak látszik. A völgy végében egy kb. 30 m-es vízesés zuhan alá a sziklafalról a patakba.
Copyright © 2015 Novák Miklós. Minden jog fenntartva. A cikkben található minden kép és szöveg szerzői jogvédelem alatt áll, írásbeli engedély nélküli felhasználásuk, publikálásuk tilos.
















