Gutemalába Belizen át egy éjszakai, tizenkét órás döcögős út, egy lerobbant busz, és egy órákig tartó baleseti helyszínelés után érkeztem. Az ország dél-nyugaton fekvő egykori fővárosába, Antiguába tartottam, ahol messze földön itt a legmagasabbak a vulkánok, a legnagyobb a bennszülött népesség aránya, a leglátványosabb a kézművesipar és a maja civilizáció emlékei.
Guatemala, amelynek indián eredetű neve tűzokádó hegyet jelent harminchárom vulkánjával, buja trópusi növényzetével, csodaszép tavaival és folyóival együtt ma is őrzi az egykori maja birodalom titokzatosságát. A volt spanyol gyarmat mintegy tíz millió lakosa, akiknek jelentős része huszonegy különböző néprajzi csoporthoz tartozik, még mindig odaadóan ápolja ősei kulturális és vallási hagyományát. A guatemalaiak közül – a turizmust leszámítva – sokan mai napig is textilkészítésből, trópusi fafajták kitermeléséből, a halászatból élnek, a lakosság mintegy fele pedig ötszáz forintos napi béren kénytelen tengődni.
Az ország a hajdani Maja Birodalom központja volt, ahová a spanyol hódítók Mexikó felől törtek be, így ettől kezdve Guatemala, mintegy 300 éven át a közép-amerikai spanyol gyarmatok egyfajta közigazgatási központjává vált.
Guatemala első spanyol települését, az ország fővárosát – mely az Agua és Fuego vulkán között épült fel- 1543-ban földrengés és iszapár pusztította el. 16 évvel később az új fővárost, Santiago de Guatemalát, vagyis Antiguát, ami ma az UNESCO Világörökség része, a hódítók az eredeti helytől néhány kilométerrel északabbra alapították újra.
Az ezerötszáz méteres tengerszint feletti magasságban elterülő város a spanyol gyarmati építészet egyik legszebb példája. A sakktábla alaprajzú település a régió kulturális, gazdasági, vallási és oktatási központjaként működött, fénykorában hetvenezer lakosa lehetett. Építészetére a nagyszabású koloniális barokk stílus jellemző.
Arco de Santa Catalina- Szent Katalin Árkád, a 17. században épült ív a Szent Katalin kolostort és az apáca zárdát kötötte egybe, így téve lehetővé az apácáknak, hogy ne kelljen kilépniük az utcára.
Antigua két évszázadon keresztül virágzott, mígnem 1773-ban a területet földrengés sújtotta ismét. A spanyolok intő jelnek tekintették az újabb természeti katasztrófát, és elhagyták az elátkozott várost, de az indiánok mai napig itt maradtak.
A jelenleg látható épületek a 17. és a 18. századból származnak, s bár az utcák nagy részét helyreállították, a katedrálisok máig úgy állnak elszórtan a városban, ahogy a természet két és fél évszázada magára hagyta azokat. A romok közé épített színes házak, a hangos piacok és a várost körülölelő vulkánok Antigua fő turisztikai látványosságai közé tartoznak.
