Spanyolország bármely tájára látogatunk, bízhatunk benne, hogy nem maradunk látnivaló nélkül. Az Ibériai-félsziget, illetve az ország a római kortól a mór uralmon, a XV. századtól kezdődő „aranykoron” és a Franco érán átívelő, napjainkig tartó eseménydús történelme mindenhol gazdag örökséget hagyott hátra.
A közelmúlt, a XX. század történelmének egyik leglátványosabb és egyben legvitatottabb emléke a Madridtól mintegy 50 km-re északra, a Guadarrama-hegységben található Elesettek Völgye, vagyis a Valle de los Caídos. Az 1939-ben véget érő, és egyes becslések szerint több mint 400.000 áldozattal járó polgárháború után felálló fasiszta Franco-rendszer, illetve annak vezetője a Generalísimo (a tábornokok tábornoka) 36 évig, a diktátor 1975-ben bekövetkezett haláláig uralta az országot.
Franco szemében a polgárháború valódi áldozatai csak a „nemzetinek” nevezett, vagyis az Ő oldalán állók voltak, a köztársasági halottak nem számítottak, hiszen ők a haza ellen harcoltak. Az „Isten és a Haza” szolgálatában elesett nacionalisták tiszteletére országszerte kegyhelyeket, emléktáblákat állítottak fel, utcákat neveztek el, de már közvetlenül a győzelem után rendeletet hoztak egy igazán nagyszabású és méltóságot árasztó emlékmű felépítéséről is a hősök tiszteletére.
Ennek megvalósulása az Elesettek Völgye. Az 1940-től 1958-ig tartó munkálatok temérdek pénzt (mai áron számolva mintegy 330 millió eurót) és sok emberéletet követeltek. Franco az építkezést „stílusosan” a legyőzöttekkel, a köztársaságpárti hadifoglyokkal, bebörtönzött politikai foglyokkal és köztörvényes bűnözőkkel végeztette el, becslések szerint kb. 25 ezren dolgozhattak a 19 évig tartó építkezésen.
A San Lorenzo de El Escorialtól mintegy 10 km-re található völgy nagyjából 3000 hektár területű, maga az emlékmű pedig a völgy bejáratától kb. 6 km-re van és három fő részből áll. A völgy közepén lévő hegy tetején egy messziről is jól látható 152 m magas kereszt áll, az alatta levő hegy belsejében egy, a római Szent Péter székesegyház méreteit meghaladó bazilikát alakítottak ki, a hegy túloldalán pedig egy bencés kolostor található.
Mindent a hatalmas méretek jellemeznek, de amíg a kereszt csak ámulatot-, a bazilika belseje szinte félelmet keltő. A bazilika hatalmas főhajója eredetileg hosszabb volt, mint a római Szent Péter székesegyházé, ezért belül, a bejárat közelében egy válaszfalat kellett építeni, XXIII. János pápa csak ezután volt hajlandó 1960-ban felszentelni a templomot.
A falakat, a mennyezetet és a kupolát vallási szimbólumok és bibliai alakok komor szobrai és festményei díszítik, a légkör kissé nyomasztó.
A főoltár két átellenes oldalán, a márványpadlóban kialakított sírokban José Antonio Primo de Rivera, a spanyol szélsőjobboldali eszme vezéralakja, a falangista párt alapítója, illetve Franco tábornok van eltemetve. A sors fintora, hogy a „mester” és követője 39 év különbséggel ugyanazon a napon, november 20-án hunyt el.
Franco halála után viszonylag gyors demokratikus átmenet és konszolidációs folyamat zajlott le az országban, ennek következtében napjainkban már korántsem egyértelmű az emlékmű megítélése. Sokak szemében az elnyomó és véreskezű hatalom mementója, ezért le kellene rombolni, mások szerint pont ezért, elrettentő példaként meg kell tartani. Az emlékhely megítéléséről szóló politikai és társadalmi vita jelenleg is zajlik, ettől függetlenül egy madridi városnézést érdemes összekötni a völgy meglátogatásával.
Copyright © 2014 Novák Miklós. Minden jog fenntartva. A cikkben található minden kép és szöveg szerzői jogvédelem alatt áll, írásbeli engedély nélküli felhasználásuk, publikálásuk tilos.
