A Szulejmán-mecset (Süleymaniye Camii) az egyik legpompásabb oszmán-török dzsámi, a környező négy medreszével (papnevelde), elemi iskolával, kórházzal, szegény konyhával, olvasószobával, orvosiskolával, könyvtárral, karavánszerájjal, fürdővel, kúttal szinte különálló kis város.
Isztambul második legnagyobb mecsete a hagyomány szerint – csakúgy, mint a kék Mecset esetében – négy minaretjének tíz erkélye azt jelképezi, hogy Nagy Szulejmán sorrendben a tizedik oszmán-török uralkodó volt.Szulejmán szultán kétségtelenül kiérdemelte a „nagy” jelzőt, hiszen birodalmát Bécs kapujától az Indiai-óceánig terjesztette ki, s e világbirodalom székhelye Isztambul volt. Szulejmán már 55 éves is elmúlt, amikor második iráni hadjáratából visszatért, és még mindig nem állt a fővárosban az ő nevét dicsőítő dzsámi.
A megbízást a kor legnagyobb építésze, Sinan kapta. Az építkezés 1550-ben kezdődött és hét éven át tartott. A munkálatok nem zajlott zökkenőmentesen, az építőanyagok beszerzése komoly nehézségekbe ütközött, valamint a kirívóan nagy beruházás a kincstár készleteit is nagymértékben apasztotta, mindezek ellenére a szultán elrendelte, hogy semmin se spóroljanak.
Az alapkőletétel 1550. június 13-án történt. A nemes építőanyagokat különböző helyekről hordták össze. Érkeztek Baalbekből, Iskenderiyéből, és a Topkapi Szeráj területén lévő antik emlékek közül is.
Miután Sinan építésznek más nagy építkezései is folyamatban voltak, a munka lassan haladt. Ennek kapcsán alakult ki az alábbi érdekes szóbeszéd: Tahmasb iráni sah az akadozó építkezésről hallván, hogy hatalmát és gazdagságát fitogtassa, ékszerekben és drágakövekben bővelkedő „adományt” küldetett Isztambulba a munkák segítésére. Szulejmán erre sértettségében hatalmas haragra gerjedt, és elrendelte Sinantól, hogy keverjék a többi alapozási kő közé, és építsék be a küldeményt, mivel azok amúgy is értéktelenek a dzsámihoz képest.
A mecset méreteivel is tekintélyt parancsol: minaretjeinek magassága eléri a 74 métert, belső területe 3500 m2. A belső tér falait nem fedik csempék, de pompás virágdíszes falfestéseinek kitűnő színhatást kölcsönöz a színes ablakokon beszűrődő fény. A dzsámi nappali világítását 135 ablak szolgáltatja. Néhány évvel a dzsámi befejezése után itt is helyezték örök nyugalomra Szulejmánt feleségével együtt. A csempékkel gazdagon kirakott gyönyörű nyolcszögletű síremlék mellett egy szerényebb is látható, ez a mecset tervezőjének, Mimar Szinánnak földi maradványait takarja.
A mecsetben 1660-ban egy nagy tűzvész okozott károkat, ezután IV. Mehmed parancsára Fossatı építette újjá. A restaurálás során az épület barokk stílusjegyeket kapott. A 19. század során visszaállították eredeti alakját, az első világháború alatt azonban az udvarban fegyverraktár volt, ami felrobbant, így újabb tűz pusztította el az épületet, amelyet 1956-ban állítottak ismét helyre.
Copyright © 2015 Lukács Bettina és Világutazó. Minden jog fenntartva. A cikkben található minden kép és szöveg szerzői jogvédelem alatt áll, engedély nélküli felhasználásuk, publikálásuk tilos.
