Sokan preferálják az autós utazást Görögországba, ők értelemszerűen többnyire az északi részt igyekeznek felfedezni. Azonban ha ott az igazi görög hangulatot keresik, (ami egyenlő a barátságos, igazán vendégszerető emberekkel, mediterrán életérzéssel, kristálytiszta tengerrel, természeti és kulturális látnivalók egyedi mixével), nincsen könnyű dolguk. Egyrészt a tömegturizmus errefelé a legerősebb, másrészt a terület viharos történelme is hozzájárult ahhoz, hogy itt a kép igencsak, hogy is fogalmazzak finoman, amolyan eklektikus (ez alatt persze főként az épített környezetet értem, a táj sokfelé csodás itt is). De azért van remény. 🙂
Thessalonikitől mindössze szűk három órás autózásra találjuk a Pelion-félsziget (Pilio) jellegzetes formájú, bumeráng-alakú területét. Alig fedezte még csak fel a tömegturizmus, pontosabban annak nemzetközi ága. A helyi, belföldi turizmusban régóta szerepe van, méghozzá nem is csak nyáron. Görögországról keveseknek jutnak eszébe a téli sportok, pedig bizony sípályáik is vannak. Ezek közül a legnevesebb ezen a félszigeten található, Chania település közelében (ugyanúgy írjuk a nevét, mint a nyugat-krétai, jóval ismertebb, velencei stílusú városét, azonban a kiejtésmódjukban már van különbség-állítólag).
De Pilio nem csak ebben egyedi. Különlegesek, jól felismerhetőek az építészeti jegyei, komplett ma is élő falvak tűnnek úgy, mintha csak egy réges-régi skanzenben járnánk. Amennyiben szívesen andalognánk efféle környezetben, elsősorban a terület északi részét keressük fel, ott bújnak meg a magasra törő hegyek között és a hegyek oldalában ezek a falvak, melyek közül elsősorban Makrinitsát, Portariát és Zagorát emelném ki. Kis ékszerdobozok, nincsen rájuk jobb szó.
Pilio viszonylag kis területe ellenére meglepően változatos terület, értsük ezalatt akár a tájakat (1500 méter fölé emelkedő hegyek, dús vegetáció, miközben területén egyszerre vannak jelen az észak-görög erdőségekre jellemző és a távoli kis szigetekét megidéző hangulatok is), akár partjait (hol mindig csöndesek, alig mozdulók, szinte tószerűek, hol már-már karibi hangulatot adó homokosak és türkizkékek, hol pedig már-már fjordos hatást keltőek), akár klímáját (partmentén klasszikus mediterrán, hegyekben kifejezetten hegyvidéki, a nyílt tenger felőli oldalon szinte mindig szeles). Mindennek a tetejébe még a mitológiában is ‘érintett’, ez volt a kentaurok földje és lakhelye.
Ha az eddigiek nem lettek volna elég meggyőzőek, elmesélem még, hogy a híres Mamma Mia! musicalfilm számos részletét is itt forgatták, bár többnyire csak a szomszédos Szporádok szigetcsoport tagjait, Skiathost és Skopelost szokták megemlíteni ezzel kapcsolatban. Ha valaki konkrétan ezekre kíváncsi, az Égei-tengeri oldalt keresse fel, a filmhelyszínek: Fakistra beach (apró és eldugott), és egy picike halászfaluból afféle kicsinyített üdülővé váló Damouchari.
Fakistra Beach
Persze ezeken túl is érdemes kiautózni a félsziget keleti oldalára, a lenyűgöző szépségű strandok ugyanis itt találhatóak; ilyenek (északról dél felé haladva) Chorefto, aztán a két legnagyobb, ahol igazi üdülőfaluk is kialakultak Ag. Ioannis és Papa Nero. Majd jön (elhagyva közben a két filmszereplőt) Milopotamos, mely azt hiszem, talán a legnagyszerűbb strand mind közül. Majd egy nagyobb ugrással a félsziget sarka felé jön Potistika, Mourtia, majd lent, a sarokban az elbűvölő kis resort, Katigiorgis.
Milopotamos
Megszállni véleményem szerint viszont jobb a nyugati oldalán a félszigetnek. Itt a Pagasitikos-öbölre nézünk, és mivel öböl, így felettébb nyugodt a víz; érezhetően melegebb is, mint ‘kívül’, ha nem is annyira lenyűgöző a szépsége. Ám ez csak konkrétan a vízre igaz, ugyanis a látvány az szenzációs. Láthatjuk a szárazföldi Görögország hegyvidékét a háttérben, északi irányban a félsziget fővárosát és/vagy belépőkapuját, Voloszt, míg a vízen kisebb-nagyobb szigetek vonzzák a tekintetet.
Errefelé a kiépítettség is nagyobb, Volosztól körülbelül Afissosig egymást érik a kis (üdülő)falvak-én közülük elsősorban Kala Nera-t ajánlanám. Szállások a Pelion-félszigeten!
Aztán innen dél felé megritkulnak már a települések, de itt is akadnak bájos kis falvak, például Chorto és Milina. Aki pedig igazi és teljes nyugalmat akar, utazzon még tovább, ki egészen a félsziget csücskére, Trikeribe vagy Ag. Kiriakiba. Ember errefelé kevés van, a turista pedig végképp fehér holló, ellenben szabályosan kupán csapja az embert a nyugalom, valamiféle speciális hangulat, és az élni jó-érzése.
Ha még több képet nézegetnétek a Pelion-félszigetről látogassatok el geod01 honlapjára és olvassátok el élménybeszámolóit Pilio északi és déli részéről is.
Copyright © 2015 geod01 Minden jog fenntartva. A cikkben található minden kép és szöveg szerzői jogvédelem alatt áll, előzetes írásbeli engedély nélküli felhasználásuk, publikálásuk tilos.
