Főoldal / Úticélok / Külföldön / Miért éppen Koszovó?
koszovo_07

Miért éppen Koszovó?

Egyre több olyan ország van a Balkánon, ahová már bemerészkednek a turisták, és kezdenek rájönni, hogy Európa ezen része nem is olyan rossz hely. Montenegró vagy Bosznia hallatán már egyre kevesebben hőkölnek fel, hogy miért megy oda valaki. De mi a helyzet Koszovóval? Mini Balkán túránk során ejtettük útba Európa legfiatalabb államát.

Helyesbítek, Európa vitatottan legfiatalabb államát. Koszovó 2008-ban kiáltotta ki függetlenségét és elszakadását Szerbiától, azonban az országot sokan nem ismerik el, többek között Kína és Oroszország sem. Az aprócska állam jelenleg az ENSZ ellenőrzése alatt áll, de ebből az utazó aligha érzékel valamit. Mi háromnapos ott tartózkodásunk során mindössze egyszer találkoztunk ENSZ katonákkal.

koszovo_01Pristina látképe a Teréz anya katedrálisból

Első napunkat a fővárosban Pristinában töltöttük. Budapestről nagyjából 9-10 órás kocsikázással érhető el, amennyiben megússzuk a határokon való várakozást (idén áprilistól már közvetlen fapados járattal is eljuthatunk Budapestről Pristinába). A bonyodalmak elkerülése végett a röszkei határon a szerb határőr kérdésére inkább azt feleltük, hogy Montenegróba tartunk. A szerb-koszovói határt Merdare-nál léptük át. Itt sem volt semmilyen fennakadás, a határőr kedvesen még magyarul is mondott nekünk egy-két szót, mint kiderült a jugoszláv időkben szolgált a magyar határnál is. Továbbá figyelmeztetett, hogy amennyiben kilépünk Koszovóból egy másik ország területére, erre nem fogunk tudni visszamenni, mert a szerbek nem engednek majd be. Még szerencse, hogy nem is ez volt a terv. Fontos gyakorlati tanács, hogy amennyiben Koszovón keresztül autózunk, legyen nálunk útlevél és személyi igazolvány is. Hazafelé úton a szerb határőröknek mindenképp csak a személyinket mutassuk, mert ha meglátják útlevelünkben a koszovói pecsétet előállíthatnak illegális határátlépésért.

Megijedni azért nem kell, a helyzet ennyire nem komoly, csak érdemes odafigyelni. Merdare után már Koszovó útjait róttuk, egy igazi vadkeleti országét, ahol X6-os BMW és utánfutós traktor felváltva haladt el mellettünk. A házak előtt megjelentek a kifeszített koszovói és albán lobogók büszkén mutatva, hogy ez bizony már nem szerb föld. Vagy mégis? Koszovó függetlenségét Szerbia sem ismeri el hivatalosan, azt továbbra is saját területének tekinti. Emiatt az aprócska állam politikai helyzete meglehetősen bonyolult, de ebből kevéssé lehet érzékelni bármit is. Az ebből fakadó etnikai konfliktusok leginkább a többnyire szerbek lakta Észak-Koszovóban fordulnak elő.

koszovo_11

Pristinába megérkezve a külváros vakolatlan házai és egy kissé kaotikus, poros, tipikus balkáni város fogadott minket. A város különösebben nem szép, jellemzően tömb-, és panelházak alkotják, de hangulatában mindenképpen érdekes. Rengeteg fiatal van, mely hűen tükrözi azt a tényt, hogy az ország lakosságának közel fele 27 éven aluli. Az árak nevetségesen alacsonyak, egy hatalmas adag csirkés kebabot mindössze másfél euróért ettünk. Ami elsőre szembe tűnik, az a rengeteg amerikai zászló. Az USA ajnározása meglehetősen elterjedt a koszovóiak körében, de Bill Clintonról szobrot emelni és sugárutat elnevezni talán már egy kicsit túlzás. Jóllehet Koszovó sokat köszönhet az Egyesült Államoknak a függetlenségükért folytatott harcban, de számomra kérdéses, hogy ezt Amerika valóban önzetlen módon, Koszovó megsegítésére tette. A kis ország hihetetlenül büszke minden sikerére, ami öregbíti hírnevüket a világban. Koszovó történetének első olimpiai aranyérmét megnyerő Majlinda Kelmendi cselgáncsozóról több lyukas fejű paraván is volt városszerte, de a pristinai születésű Rita Ora énekesnőt is jobban szeretik itt a nagy márkák reklámarcaként, mint máshol.

koszovo_02Nagy a koszovói-amerikai barátság

A kevés látnivaló közül a kultikus Newborn emlékmű talán az egyik legismertebb. Az ENSZ székházzal szemben található felirat Koszovó függetlenségét szimbolizálja. A betűket minden évben átfestik valamilyen aktuálpolitikai témában. Idén szögesdrót látható rajta, amely minden bizonnyal az európai menekülthelyzetre utal.

koszovo_03A Newborn emlékmű, háttérben az ENSZ székházzal

Nem hiába, ugyanis Koszovóból is rengeteg bevándorló érkezik az EU-ba. A külföldön dolgozó vendégmunkások hazautalt pénze kis túlzással, de eltartja az országot. A Pristinai Nemzeti Könyvtár épületét nem igazán tudtam hova tenni. Fogalmam sincs mi inspirálhatta a tervezőt, de különös lelki világa lehetett.

koszovo_04A Pristinai Nemzeti Könyvtár robosztus épülete inkább csúnya, mint érdekes

Meglepő, hogy Pristinában este sokkal nagyobb az élet, mint nappal. A városi parkról azonban ez nem mondható el. A szálláshelyünk tulajdonosa csak annyit mondott sötétedés után oda ne menjünk. Szeretjük a kalandokat, de inkább hallgattunk rá. A belvárosi sétálóutcákon viszont hömpölygött a tömeg, a kávézók megteltek. Este 10- fél 11 körül még kisgyerekes családok sétálgattak a tereken. A fiatalok társaságba verődve korzóztak, vagy valamelyik kiülős kávézóban beszélgettek. Érdekes, hogy fiúkat és lányokat sosem lehetett egy társaságban látni, nem vegyültek egymással. A koszovóiak többsége muzulmán vallású, ebből kiindulva itt még enyhén férfiközpontú a társadalom. Bár csadorban csak elvétve láttunk egy-két nőt, viszont a bárok asztalain lévő kávés csészékből és kólás üvegekből következtetve alkoholt ők sem nagyon fogyasztanak. Pristina utcái a jó kedvű helyiekkel egy teljesen élhető, élettel teli város képét mutatták.

Ezt már olvastad?
Nepáli gyalogtúra az Annapurna szentélyhez

koszovo_05A városi park nappal nem tűnt olyan veszélyesnek

Pristinát madártávlatból az épülő Teréz anya katedrális tornyából érdemes megtekinteni, ahová lifttel tudunk feljutni 1 euróért. Vallási toleranciából mindenképp példamutató egy muzulmán többségű ország fővárosában egy ekkora keresztény templom. Egyébként Teréz anyának igen nagy kultusza van nem csak Koszovóban, hanem a környező országokban is. Ugyan Szkopjéban, Macedóniában született, de albán származású volt, azonban szülei a mai Koszovó területéről vándoroltak ki. Így lehet, hogy Albániában repteret, Koszovóban katedrálist, Macedóniában autópályát neveztek el róla. Kicsit mindhárom ország a sajátjának tekinti.

Prizren felé aki siet, az mehet Koszovó új építésű autópályáján, de aki ráér, mint mi, az tehet egy kisebb kerülőt a Prevella-hágón át. Az út gyönyörű tájakon visz keresztül, valamint érinti a brezovicai síközpontot és Koszovó egyetlen nemzeti parkját, a Šar-hegység Nemzeti Parkot. Útközben megálltunk néha gyönyörködni a tájban és sétálgatni kicsit, de amikor megpillantottuk az erdőben csordogáló folyóban a rengeteg szemetet, elborzadtunk és inkább visszaültünk a kocsiba. Úgy tűnik, van igazság abban, mi szerint ez az ország tényleg kosz óvó. Nagyon elszomorító volt.

koszovo_06

Prizren egy festői, keleties hangulatú kisváros Koszovó déli részén. A hely hangulatában engem a boszniai Mostarra emlékeztetett. A Sinan Pasha mecset környékén rengeteg kiülős hely, szuvenír árusok és éttermek árulkodnak arról, hogy már itt is kezdi megvetni a lábát a turizmus. Leginkább törökökkel találkoztunk, ami köszönhető a városban élő jelentősebb számú török kisebbségnek is. Bár annak ellenére, hogy turisztikailag frekventáltabb helyről volt szó, az árak nem voltak elrugaszkodva a fővároshoz képest. Prizrenben is este indul be igazán az élet, a Bistrica mentén található éttermekben és kávézókban hajnalig tartó nyüzsgés van. A város számtalan minaretjéből kánonban visszhangzó müezzinek imára hívását hallgatni pedig még mindig egyedülálló élmény egy európai országban. Emellett az emberek nagyon barátságosak, nem számít, hogy nem beszélnek idegen nyelvet, mindig megpróbálnak segíteni. Így volt az is, amikor a hotel recepciósa egy „Gold Pool” nevű helyet ajánlott, mikor a város környéki kirándulási lehetőségek után érdeklődtem. Naivan azt gondoltam, hogy ilyen névvel biztos valami szép tó lehet a hegyekben és nagy hálálkodva megköszöntem a segítséget. Mikor rákerestem a neten kiderült, hogy egy éjszakai klub. Én sem vagyok perfekt angolból, de a „nature” vagy „outside of city” szavakat nem tudtam már egyszerűbben megfogalmazni. De értékeltem az igyekezetet.

koszovo_07

koszovo_12

A hangulatos Prizren Koszovó egyik legszebb városa

Bár nagyon csábító volt az éjszakai klub is, a kirándulást mégsem hagytuk ki. Prizrentől nagyjából 50 km-re található a Mirusha-vízesés, mely Koszovó egyik legszebb természeti képződménye. Közvetlenül a vízeséshez autóval is el lehet menni, de ha a főút mentén lévő étterem mellett parkolunk, egy nagyjából 3 km-es, nem túl megerőltető, ám annál szebb kis túraúton juthatunk el a természeti látványossághoz. Túra közben egy hatalmas teknős is keresztezte utunkat, valamint egy kígyót is láttunk tekeregni, ami nem vízisiklónak tűnt. A vízesés maga, pedig páratlanul szép. A felduzzadt folyóba ugrálhatunk, fürödhetünk, és a zuhatagok alá állhatunk. Hihetetlen élmény. Visszafelé pedig útba ejtettük a Fehér-Drin kanyonját, melyre egy pillantást tudtunk csak vetni, ugyanis semmilyen túraút nem vezetett arra.

koszovo_08A Mirusha-vízesés zuhatagjai

Ez a röpke három nap mindössze annyira volt elég, hogy kellően feltérképezzük Koszovót és megállapítsuk, hogy van még miért ide visszajönni több napra is. A kis ország méltatlanul van mellőzve Európa turisztikai térképéről, de akinek elege van a tömegturizmusból és szeretne valami egyedit látni, az mindenképpen keresse fel Koszovót. A mi utazásunk azonban ezzel nem ért véget, indultunk tovább a titokzatos Albániába.

koszovo_09Prizreni látkép a várból

Copyright © 2017 Bóna Gergely. Minden jog fenntartva. A cikkben található minden kép és szöveg szerzői jogvédelem alatt áll, írásbeli engedély nélküli felhasználásuk, publikálásuk tilos.