A Nagy-Korallzátony mesés víz alatti világa után a szárazföldön folytattuk utunkat tovább a part mentén észak felé egy újabb elképesztő nemzeti park fel.
Airlie Beach felé indulva tettünk egy kis kitérőt a Murray Fallshoz. Ez a vízesés a Girramay Nemzeti Park része és szintén rajta van a Világörökségi listán. Az autópályáról letérve, egy félórás kitérővel érjük el a hatalmas parkolót, ahol néhányan kempingeznek is lakókocsival. A vízesés nagyon szép és a kiépített platformról szemből meg is csodálható, ahogy 20-30 méter magasból alábukik a zuhatag. Tanösvények is vannak a környéken, így az egész vízesés körbejárható.
A Murray-vízesés megtekintése után folytattuk utunkat Airlie Beach felé, ahova késő délután érkeztünk és a helyi kempingben szálltunk meg. Több mint 70 gyönyörű kisebb-nagyobb szigetből álló Paradicsom található itt, mely a Whitsunday Islands Nemzeti Park része. Ebből a rengeteg szigetből mindössze 8 lakott és ha egyszer eljut ide az ember érdemes földről, víz alól, levegőből megcsodálni, ahány irányból csak lehet! A leghíresebb, a Whitsunday Island, mely fehér homokos tengerpartjával szinte minden Ausztráliához kapcsolódó turisztikai látnivalók listáján előkelő helyen szerepel.
A szigetek között rendszeres komp és hajójáratok közlekednek, az utazási irodák különböző utazási programlehetőségeket, kedvezményeket, kínálnak. Nekünk itt egy napunk van, így befizetünk egy 1 napos túrára: kivittek a Whiteheaven Beach-re, ahol strandolhattunk 2-3 órát, majd a Daydream szigeten töltöttük a délutánt. Ezt a programot még az érkezésünk délutánján lefoglaljuk Airlie Beachen, majd másnap korán indult is a hajónk. Szakadó esőben. Hatalmas hullámok között. Ködben.
Nem túl trópusi paradicsomi körülmények között, ahogy az ember elképzeli, szeretné. Kis tengeribetegséget sikerült is összeszedni a hajón, ráadásul ennyire rossz időre mi sem készültünk, úgyhogy kicsit alul is voltunk öltözve. Sajnos ilyen időben a Whiteheaven Beach sem az a képeslapra illő világelső tengerpart. De azért sétálunk egyet és próbáltuk elképzelni, milyen is lehet ragyogó napsütésben.
Később, a délután folyamán, mire a Daydream szigetre értünk, az esőfelhők kicsit feloszlottak és kisütött a nap. A kis szigetet könnyű volt körbesétálni, egy látványos hotelkomplexum van rajta néhány medencével, ahol meg lehet mártózni, egy kellemes délutáni programként mi meg is mártóztunk.
Fülünkbe jut, hogy a sziget épp eladó, úgyhogy eljátszunk a gondolattal, hogy mi lenne ha… Azóta olvastam, hogy több, mint 30 millió dollárért kelt el. A hotel körül kialakított látványmedencében mindenféle díszhal, bohóchal, de még cápa is úszkál, nem is kicsi! A befizetett túránkhoz tartozó ebédjegyet is a szigeten lévő étteremben tudtuk “leenni”, a félig nyitott étteremben egzotikus kunyerálók köröznek asztalunk körül.
A délután gyorsan eltelt, hamar a hajónkon találtuk magunkat. Persze a visszaúton ismét eleredt az eső és jöttek a nagy hullámok, így kicsit csalódottan tudtuk magunk mögött ezt a napot. Megbánni azért nem bántuk meg, de sajnos az elvárások magasak voltak.
Szép időben sem lett volna nagyon más a történetünk, mert egy nap kevés ahhoz, hogy megnézzünk mindent. A szigetek meglátogatása, bejárása egy hetes program lenne, e mellett a helikopteres sétarepüléstől kezdve, a búvárkodáson át, mindenféle vízi sportokig lehetőség van a kikapcsolódásra. Valóban paradicsomi környezet, amit csak a tengerpartokon elhelyezett, medúzákra figyelmeztető táblák árnyékolnak be egy cseppet, mivel a tengerben fürdeni nem javasolt.
Visszaérve a kikötőbe, megkerestük a lakókocsinkat és még aznap este nekiindultunk Nyugat-Ausztrália államnak, hiszen egy több ezer kilométeres út várt ránk, az elsődleges cél a Purnululu Nemzeti Park!
Copyright © 2016 Varga Gábor. Minden jog fenntartva. A cikkben található minden kép és szöveg szerzői jogvédelem alatt áll, előzetes írásbeli engedély nélküli felhasználásuk, publikálásuk tilos.
