Sziklapalota – Mesa Verde Nemzeti Park

Körutunk harmadik napjára már három államon jöttünk keresztül, és épp Colorado határához közeledtünk. Mára a híres Sziklapalota volt napirendi ponton. Az aznapi időjárás jelentés nem sok jóval kecsegtetett és mire egy órás utunk végére elértük áhított célunkat, vastag felhő ereszkedett felénk és a havazni kezdett. Sebaj volt már ez rosszabb is, -gondoltam akkor- és mint mindig most is próbáltam pozitívan értékelni a helyzetet. Emlékezve a leírásokra szinte mindenki a melegre és az árnyék hiányára panaszkodott, ezzel legalább nem lehet gond, nem beszélve a szabad parkolóhelyekről, melyek többnyire mindig gondot okoznak a nemzeti parkokban.

- hirdetés -

Az optimizmusom azonban rövid életűnek bizonyult, és egész addig tartott amíg a beléptető kapunál szembesültünk a kegyetlen valósággal, hogy a park döntő része le van zárva a téli rend szerint. Hát persze hogy számíthattunk volna rá, hiszen teljesen logikus hogy a meredek hegyi utakat nem tisztítják meg a hótól, ennek ellenére engem teljesen váratlanul ért és szíven talált a rossz hír. Túl sok idő azonban nem volt sajnálkozni ugyanis a következő akadály már ott is tornyosult előttünk. Tőlem akár a Himalája is lehetett volna a hegytető ahova fel kellett jutnunk, deréktól felfelé ködbe veszett, így még csak megítélni sem tudtam hogy hol a csúcs.
Mesa Verde Nemzeti Park_USA_02

A sors iróniájaként három nap alatt ledaráltunk három államot, és már csak kb. 30 km választott minket el az ősi romvárostól, de ahogy felfelé igyekeztünk úgy éreztem sosem érünk oda. A dolog egyetlen pozitívuma az volt, hogy a jeges úton való kocsikázás gyorsan feledtette velem a csalódottságot, és minden kanyarral egyre szerencsésebbnek éreztem magam, hogy még élek. Tej fehér felhőben araszoltunk felfelé, és ugyan érzékeltük a mellettünk elterülő mélységet, de a peremen túl semmit nem láttunk. Mire elértük a 2700 magas Far View Point-ot teljes megadással vettem tudomásul, hogy a híres coloradói panorámából ma mit sem kaphatunk. Na de ennyit a szerencsénkről, egyben voltunk úgyhogy nem volt ok a panaszra. Rekord lassúsággal küzdöttük tovább magunkat a meredek kacskaringós hegyi úton és végre elértük a homokkő kanyonokat, melyek repedéseiben valahol ott rejtőzött a Sziklapalota is. A szövevényes kanyonrendszer azonban nem csak magát a Sziklapalotát, hanem legalább hatszáz(!) másik ősi romot rejt még. Terjedelmük és méretük az egy-egy épületből álló bunkerektől a komplett városokig terjed, melyek közül a legnagyobb több mint 400 lakrésszel, 60 tarolóhelységgel, valamint “kivákkal” rendelkezett. Ez a mindössze 211 négyzetkilométernyi terület elképesztően gazdag kulturális értéket rejt.

Mesa Verde Nemzeti Park_USA_03

- hirdetés -

Több mint 4700 régészeti lelőhelyének köszönhetően az USA első olyan nemzeti parkja, ami a természet kincsei helyett az ember alkotta értéket hivatott megvédeni. Érthető módon nemcsak az államok egy kiemelt emlékműve, hanem UNESCO világörökségeinek oszlopos tagja is. Mesa Verde koronájának ékköve és egyben legimpozánsabb alkotása nem más mint a Cliff Palace, amiért tulajdonképpen idáig jöttünk de úgy tűnt ez ma nem jön össze. Cliff Drive két körútja közül ugyanis csak egy volt nyitva, így a Sziklapalota helyett be kellett egy kisebb változattal. Mire elértük az első kilátót már csak abban reménykedtem, hogy a köd nem teszi teljesen láthatatlanná az ősi világ maradványait. Ezek után nem kell ecsetelnem mekkora megkönnyebbülést éreztem mikor megláttuk a szemközti falon sorakozó romokat.

Mesa Verde Nemzeti Park_USA_04

Az első épp csak egyetlen épületből álló raktár helység lehetett, mellette egy újabb falmélyedés látszott, majd egy nagyobbacska függő falu sorakozott, és így tovább végig sorban a falon. Legalább ötöt számoltunk meg, de könnyen lehet, hogy volt ott több is csak épp elkerülte a figyelmünket. A sárga homokkőfalon tátongó lyukak némi támpontként szolgáltak ugyan, de ezt leszámítva teljesen beleolvadtak a boróka fenyvesekkel tarkított környezetbe. A Pueblo-k kétségtelenül tökéletes mesterei voltak a rejtőzködésnek. Az álcázás mellett azonban maga az építkezési stílus is figyelemre méltó volt, és nemcsak meghazudtolta a kor technológiáját, de ráadásul olyan nyomot hagyott ami közel ezer év után is maradandónak bizonyult. A Pueblo indiánok, a 600-as évektől egészen az 1300-as évekig lakták ezeket a falvakat, egyre fejlettebb és komplexebb lakó parkokat létrehozva. S bár a kor luxuskategóriájának számítottak ezek az épületek ennek ellenére nem hiszem hogy könnyű életük lett volna az itt élőknek. Az első nehézség maga a közlekedés volt, ami többnyire létrán vagy meredek ösvényeken zajlott. Másodszor is nem tudtam eldönteni mi lehetett nehezebb a forró nyári hőségben vizet hordani vagy hónapokon keresztül túlélni a maihoz hasonló hideget. Még nagykabátban is dideregtem, és cseppet sem tűnt csábítónak az állatbőrből készült téli viselet.

Mesa Verde Nemzeti Park_USA_05

A peremen kanyargózó panoráma úton haladtunk egyik megállótól a másikig, amik néhol a szemközti falra nyújtottak rálátást, máskor pedig a bozótba vezettek, ahol föld alatti járatokat, veremházakat találtunk. Ezek nagyrészt még most is feltárás alatt állnak. Egyes romokat csakis létrákon lehet megközelíteni még másokhoz meredek túraösvények vezetnek, és pár kiváltságoshoz aszfalt járdákat építettek a könnyebb hozzáférés végett. A kiváltságosok közé tartozik a Spruce Tree House is, az egyetlen romváros ami jelenleg hozzáférhető volt. Bármennyire is vártam már egy kis létrán mászós kalandot, jelen helyzetben örültem neki hogy egyáltalán akad egyetlen rom, amit közelebbről megnézhetünk.

Mesa Verde Nemzeti Park_USA_06

Felpakoltunk tehát két napra való hideg élelemmel a kb. 1km hosszú útra, nehogy éhen vagy ne adj Isten szomjan haljunk, és nekivágtunk a napunk első és egyben utolsó túrájának. A ranger épp egy kisebb csoportnak tartott beszámolót, így füleltem hátha elcsípek valami érdekes információt. Nagyon előzékenyen úgy tett mintha nem venné észre a sompolygásomat, és úgy folytatta hogy lehetőleg én is mindent halljak a további történetből.

Mesa Verde Nemzeti Park_USA_07

- hirdetés -

Megtudtam hogy a tűzhely már akkor is a család illetve a közösség szíve volt. Ezek a kör alakú mélyedések -kivák- melyek a falu központi részében voltak megtalálhatók fontos szerepet kaptak. Az ünnepi lakomákon túl ezek voltak társasági élet színhelyei. Itt tartották a férfiak a szertartásaikat, és az idősek vezetésével a törzsi gyűléseket is. A Spruce Tree House, a második legnagyobb romváros volt mintegy 70 embernek adott otthon.

Mesa Verde Nemzeti Park_USA_09

Nagysága ugyan látszólag eltörpült a Cliff Palace-hoz képest de közelről azért jól érzékelhető volt hogy milyen mélyen terjeszkedik a meredély belsejébe. Voltak nagyobb tarolóhelységek, ahova az élelmet halmoztak fel a téli időre, és több szintes otthonok is, amiket létrák kötöttek össze. A lakó részek a központi kivára nyíltak, és többségük nemcsak befelé hanem a föld alatt újabb kamrákba nyílott, ahova létrák vezettek. Legalább három szinten zajlott az élet. Sok más izgalmas dolog is kiderült, például hogy fejlett kézműves tárgyaik voltak, és hogy hogyan készítettek ruháikat, sőt azt is ki próbálhattuk, hogyan őrölték a gabonát. A kérdésre viszont ami a legjobban foglalkoztatott, mégpedig hogy hova tűntek az őslakosok, nem kaptam választ. Vérengzésnek és háborúnak nyoma nem volt, de akkor mégis mi késztet arra egy ilyen fejlett társadalmat hogy itt hagyják a 700 éven át otthont adó kanyonokat? A múltat még ma is csak fejtegetik, és mivel nem maradt írott emlék utánuk, így bizonyíték híján csak feltételezések vannak, és kérdést továbbra is homály övezi.

Mesa Verde Nemzeti Park_USA_10

- hirdetés -

Közel másfél órát sétálgattunk magunkba szívva a falu szellemét és történelmét, mikor újra elkezdett havazni. Bár messze voltunk még a sötétedéstől, de számunkra ez volt a vészcsengő hogy ideje indulnunk. A reggeli indítás után eszünkben sem volt megvárni, még a hó teljesen belepi az utakat. Murphey törvénye ma minden lehetséges módon ellenünk dolgozott, ennek ellenére csakis szép emlékekkel hagytuk magunk mögött Colorado sziklapalotáit, és újra célba vettük Utah keleti csücskét.
További remek beszámolókat olvashatsz Amerika legszebb természeti kincseiről a Top USA Tippek weboldalon.

Mesa Verde Nemzeti Park_USA_11

Copyright © 2015 Top USA Trip – Kiss Juditka. Minden jog fenntartva. A cikkben található minden kép és szöveg szerzői jogvédelem alatt áll. A képek írásbeli engedély nélküli felhasználása, publikálása tilos.