A Kanári-szigetek neve az átlagutazó szemében egyet jelent a luxusszállodákkal, zsúfolt tengerpartokkal, holott ez a kép csak a szigetek kiemelt turisztikai, tengerparti körzeteire igaz. Az Atlanti-óceán közepén fekvő vulkanikus eredetű 7 sziget rendkívül változatos természeti környezetével, sivatagjaival, trópusi köderdeivel, hósapkás hegyeivel, működő vulkánjaival és persze a gyönyörű tengerpartjaival valóban a földi paradicsomot idézi.
A szigetek sajátos földrajzi fekvéséből adódóan mindig fontos hajózási csomópont volt a terület: a passzátszelek szárnyán innen repültek a hajók nyugatra, az újvilág felé. Kolumbusz is innen indult el Indiába – csak előtte beugrott Gomera szigetére édesvízért, na meg a szeretőjéhez – a sztori végét meg már ismerjük. Ez a felfedezés persze nem sok jót jelentett az őslakos guancheknak (sem), hiszen az addig világvégi szigetek felértékelődtek a spanyol udvar, na meg a kalandor kereskedők szemében, így az utolsó független guanche irányítás alatt álló szigetet – Tenerifét – 1494-96-ban Galícian Fernandez de Lugo véres harcok során elfoglalta. A sajátos kultúrájú őslakosság – ahogyan ez lenni szokott – rabszolgasorsra jutott, illetve elpusztult, kisebb részük pedig beolvadt a szigetek spanyol hódítói közé. Kultúrájuk nyomaival azonban napjainkban is lépten-nyomon összefuthatunk a szigeteken: teraszok, barlanglakások, faragott kövek és piramisok őrzik e letűnt kultúra emlékét.
A Tenerife déli repteréről kilépve félsivatagi környezet fogad kaktuszokkal, pálmafákkal, és persze a tengerpartra rohanó sok brit, német és skandináv nyaralóval. Ne kövessük őket!!! Inkább induljunk el a hegyek irányába, szőlőültetvények, borospincék, narancsföldek, és az elvarázsolt hegyi falvak felé.
Güimar mellett találhatóak a guanche őslakosok által épített piramisok. A tenerifei piramisok egyébként Thor Heyerdahl Ra II expedícióval bizonyított feltevéseit is alátámasztják, így természetesen a kutató is foglalkozott eredetükkel 1991-ben. Ma a Güimar-i lépcsős piramisok múzeum.
Mivel a szigetek évszázadokon keresztül híd volt az újvilág felé, így az itt élő canariók kultúrája, nyelve is inkább Latin-Amerikához húz, mint Spanyolországhoz. Ez persze visszatükröződik a régi főváros, LaLaguna gyarmati építészetén, a házak élénk színein is: mintha a karibi térségbe csöppennénk. Ez a hangulat a februári karnevál idején éri el tetőfokát.
A mai főváros, Santa Cruz de Tenerife kellemes parkjai és a közeli Las Teresitas szaharai homokkal feltöltött pálmafás strandja a helyiek és persze a karnevál nyüzsgő helyszínei.
Na de szakadjunk el a városoktól: a sziget központi magját egy hatalmas vulkán a Teide 3718 m magas, hósapkás csúcsa koronázza. Ma a terület nemzeti park. A hegyek oldalán hatalmas őserdőket alkotnak a kanári-fenyők, feljebb a vulkán hatalmas (48 km2) kalderájában létrejött Los Canadas egy hegyvidéki sivatag, számos bennszülött növényfajjal, többek közt a vidék jelképének számító mérgező kutyatejfélével büszkélkedhet.
A kipreparálódott vulkáni kőzetek színes, bizarr formákat hoztak létre. Nemhiába itt vették fel a Star Wars több jelenetét.
A sziget szél felőli csapadékos oldalát zöldellő, buja növényzet borítja. Itt él a bennszülött kanári sárkányvérfa, melynek idős, több ezer évesre becsült példányai alatt elgondolkozik az ember: otthon, a szobában tartott dracéna mikor nő majd ekkorára?
A sziget déli oldalán található az legismertebb szurdokvölgy, a Masca-kanyon. A szűk, tengerpartra kifutó szurdokban több száz méteres sziklafalak között sétálhatunk.
Copyright © 2014 www.eupolisz.hu. Minden jog fenntartva. A cikkben található minden kép és szöveg szerzői jogvédelem alatt áll. A képek írásbeli engedély nélküli felhasználása, publikálása tilos.
