More
    - hirdetés -

    Firenze, az élő műalkotás

    Az Arnó folyó két partján elterülő város a Toszkána székhelye. A reneszánsz bölcsőjeként is emlegetett Firenzét 1986-ban Európa kulturális fővárosává választották. Még sorolhatnám a különböző kitüntető neveket melyet méltán vívott ki magának, de lássuk mivel érdemelte ki ezt a kitüntető figyelmet.

    - hirdetés -

    Nehéz Firenzéről elfogultan írnom, így talán fel is adom már az elején. A város teljesen levett a lábamról, pedig első alkalommal csupán két és fél napot töltöttem itt. Másodjára már okosabb voltam és majdnem egy hetet szántam rá. Nem meglepően ez sem volt elég.

    Firenze rengeteg látnivalót tartogat mindenki számára. Bár a fontosabb látványosságok gyalog könnyedén bejárható távra vannak egymástól, egy hét mégsem elég, hogy mindent alaposan szemügyre vegyünk. Nézzük hogyan jött létre az a pezsgő város, amit ma Firenze néven ismerünk.

    - hirdetés -

    Firenze és a Mediciek

    Az ország ezen része már háromezer éve is lakott volt. Később i.e. 59-ben Caesar katonái az itt létrehozott új kolóniának a Florentina (Virágzó) nevet adták. A négyszögletű városszerkezetet fallal vették körbe. A város alakult, épült, változott. Hol nemesek uralták, hol a polgárság ragadta magához a hatalmat. Az 1300-as években egy újgazdag család neve kerül be a köztudatba és vált elválaszthatatlanná a várostól. A Medici család. A Mediciek uralmának megalapítója Giovanni di Bicci de’Medici. Megteremtette az alapokat és virágzásnak indította a Medici bankot szerte Itáliában és Európában. Fia Cosimo de’Medici fejedelmi hatalommal kormányozta a várost. Támogatta a művészeteket, a kultúrát és a tudományt. Bárhol járunk Firenzében a Medici család nyoma kézzel fogható. Támogatták Brunelleschit, Donatellot, Masacciot, Filippo Lippit, később Botticellit, Michelangelot és a lista még hosszan folytatódik. Cosimo halála után a nép a Pater patriae (a haza atyja) névvel illette. Unokája Lorenzo de’Medici akit más néven il Magnifico-nak (a Fenséges) is neveznek folytatta tevékenységét. Uralma alatt Firenze lett az olasz szellemi mozgalom és művészet központja. Lorenzo halála után (1492) nemsokkal a nép fellázadt a család ellen. Ezek után a Medici család rögös időszak elé nézett. Később ugyan visszaszerezték a hatalmat I. Cosimo még nagyhercegi címet is kapott, de a család régi tekintélye már a múlté volt. A Medici család két pápát és egy francia királynét is adott a világnak, ám végül 1743-ban az utolsó Medicivel kihalt a család. Jelenlétük mégis meghatározó szerepet tölt be Firenze életében. Iskolákat, könyvtárakat alapítottak, támogatták a szegény művészeket, műkincseket hoztak a világ minden tájáról. A ma ismert Uffizii múzeum nem jöhetett volna létre a család gyűjteménye nélkül. Több palotát, templomot is az ő utasításukra építettek a városban.

    Térjünk vissza a jelenbe. Firenzébe szeptemberben volt szerencsém ismét ellátogatni. Reméltem, hogy kicselezhetem a turistaáradatot ha iskola időben látogatok el ide. Mint kiderült igazam volt. Bár szeptember első hete még főszezonnak számít, érezhetően kevesebben vannak az utcákon. És ami még fontosabb kisebbek a sorok a látványosságoknál. Aki nem bírja az egy helyben állást annak ajánlom, hogy előre vegyen jegyet minden múzeumba online. A legtöbb helyre lehet előre (érdemes akár hónapokkal is) jegyet venni. Én nem szoktam előre tervezni utazás alatt, szeretek felkelni, nyakamba venni a várost és útközben kitalálni mit is csináljak. De már első alkalommal megtanultam, hogy itt ezen változtatnom kell. Naptár, jegyzetfüzet és beosztottam a napokat. Így sikerült a lehető legtöbb dolgot megnéznem rohanás és sorbaállás nélkül. Szintén érdemes összevont jegyet venni, mely a tartalmazza a belépőt több látványossághoz is. Vegyük figyelembe mennyi idő áll rendelkezésre, megéri-e az összevont jegy vagy érdemes inkább pár dolgot kihagyva külön belépőket venni.

    Ajánlom a kupola-harangtorony-múzeum-keresztelőkápolna jegyet. Egy nap bőven elég a bejárásukra. A Firenzei dóm maga ingyenes. Ez a hatalmas épület már messziről kivehető a hatalmas kupolával és egyedi mintázatával. Lélegzet elállító látvány, ahogy kilépünk a kis térre és elénk tárul a fehér és zöld mozaikokkal és a grandiózus narancssárgás kupolával. A dómot 1294-ben alapították de már előtte is templom állt a helyén. A kupola maga egy építészeti mestermű, sokan próbálkoztak a megvalósításával. Végül 1420-ban Brunelleschi volt az, aki sikerrel is járt. A Firenzei dóm Olaszország 3. és a keresztény világ 4. legnagyobb temploma. A kívülről díszes épület kissé puritán belsőt takar. Érdemes felnézni mikor a kupola alatt sétálunk, csodás freskók díszítik a belsejét. A templom alagsorában megtekinthetjük a korábbi templom maradványait.

    A kupola bejárására késő délutáni időpontot kaptam így először a harangtorony felé vettem az utam. A toronyba lépcsőn lehet feljutni. Meg kell vallanom, hogy kénytelen voltam pihenőt tartani nem is egyszer. Szeptember ide vagy oda már kora reggel hőség volt. A lépcsők egy elég zárt, szűk folyosón visznek fel. Ez az út vezet fel is le is. Kicsit nehézkes a közlekedés ha sokan tartanak lefelé. Több pihenőt is be lehet iktatni hisz a torony több pilléres, így van hely leülni, körbe járni, levegőt kapni. Nem mondom, gondolkodtam rajta hogy feladom. Már nem tűnt olyan jó választásnak a hosszú, fehér ruhám. De szerencsére kibírtam és 414 lépcső után végre megékeztem a kilátóhoz. A tornyot körbe lehet járni, a kilátás pedig könnyen elfeledteti az izzasztó túra emlékeit. Lefelé már könnyebb volt az út.

    A keresztelő kápolna a dómmal szemben található. Az 1100-ban alapított templom Firenze székesegyháza volt. A firenzeiek itt keresztelkedtek, 1265-ben Dantét is itt keresztelték meg. Az épület három aranyozott bronz ajtóval rendelkezik. Michelangelo azt mondta az ajtók megérdemelnék, hogy a mennyország kapui legyenek. Tér szűk méretei miatt itt mindig rengeteg turista van, de érdemes egy kicsit nyomakodni és egy pillantást vetni az ajtókra, tényleg remekművek.

    Ha ráérünk érdemes a dóm körüli kis utcákban sétálni, remek kávézókra akadhatunk. A nap további részében én is ezt tettem. A kupolához kicsivel korábban az időpont előtt érkezni, mert itt is hosszú sor vár. Nem érdemes azonban sokkal korábban, mert úgysem engednek be hamarabb. A kupola megmászása meglepően könnyebbnek bizonyult, talán mert szélesebbek a folyosók így nem volt annyira fülledt a levegő. Lépcső várt itt is, ráadásul 463. De a kilátás mindent megér. Elképesztő a látvány. Igazán szerencsésnek mondhatom magam, hogy a kései időpont pontnak köszönhetően végignézhettem a naplementét a város felett. Felejthetetlen élmény volt.

    - hirdetés -

    A megszámlálhatatlan lécső után úgy gondoltam megérdemlek egy finom vacsorát. Ami hamar szemet szúrt Firenzében azok a hatalmas húsok minden második étterem ablakában. A T-bone steak helyi specialitás. Igazán érdekes és a steak szerelmeseinek határozottan ajánlom. Viszont figyeljünk, mert sok helyen súlyban mérik az árát. A pincér kihoz egy hatalmas darabot és mi rámutatunk mekkorát szeretnénk, így könnyen méregdrága lehet a vacsora vége. Vannak éttermek, ahol fix áron kóstolhatjuk meg, én végül e mellett döntöttem és igazán ízletes vacsora lett az eredménye. Firenze igazán pezsgő város. Este tizenegykor mikor a szállás felé sétáltam a város tele volt helyi családokkal, turistákkal, akik még javában élvezték a kései vacsorájukat. Igazán meglepő volt úgy, hogy az én városomban ha este tíz után valami nyitva van az már nagy szó. Üdítő volt ittas, hangos fiatalok helyett vidám, nevetős emberekkel találkozni, akik sétáltak és élvezték a meleg szeptemberi estét. A szállásom nem messze volt a vasútállomástól. Mivel csúcs szezonon kívül utaztam így igazán jutányos áron kaptam meg. Nem hotel szobát foglaltam, hanem egy apartman szállást. Amit igazán szeretek a hasonló helyekben az az, hogy mindnek saját karaktere van. A hotelek valahogy mindig ugyanolyanok, de egy apartman szállásnak ki kell tűnnie a tömegből, így a tulaj jobban odafigyel a részletekre. Az én szobámban régi típusú motorbicikli volt, kék falak, különböző tárgyakból készített bútorok. A közös konyhában kávéfőző, hűtő, melybe tárolhattam a reggelinek valót. A kertben padok, függőágy és nyugalom. A szállás adóm egy hölgy volt, igazán odafigyelt rám, mikor elkapott egy rövid vihar napközben üzenetben érdeklődött hogy jól vagyok-e, nem áztam-e el nagyon. Ennyi figyelmesség mellett igazán otthonosan éreztem magam.

    Másnap az utam a kedvenc helyemre vezetett, a Ponte Vecchio-hoz. Az világ egyik leghíresebb hídja és az egyetlen Firenzében melyet a német csapatok nem robbantottak fel 1944-ben. Később, 1966-ban az Arno áradása is megrongálta több más műemlékkel együtt, de sikerült helyreállítani. A Ponte Vecchio igazán különleges, már első alkalommal is megfogott a látványa. A fecskefészek szerű épületekben korábban mészárosok műhelyei foglaltak helyet, ám a Medici család végül az aranyműveseket helyezte ide, ez mind a mai napig így van. Egészen a híd közepéig fel sem tűnik, hogy nem egy egyszerű utcában járunk. Középen megbomlik az üzletek sora, kilátást engedélyezve a folyóra és az Uffizire. A hídon mindig sok a turista így érdemes naplemente után is ellátogatni ide. Egyik este egy utcai zenekar játszott a híd közepén, invitáltak mindenkit hogy táncoljanak, igazán vidám hangulata volt a jelenetnek.

    A híd tetején látható egy ablakos folyosó ez a Vassari-folyosó, amit I. Cosimo de’Medici építtette, hogy összekösse a Pitti palotát a Ponte Vecchióval és az Uffizivel. Régen arra használta a család, hogy ne kelljen a köznéppel elvegyülniük, manapság a múzeum része. Bár ottjártamkor épp le volt zárva. Az Uffizire érdemes egy bő fél napot rászánni. Hatalmas épület, megszámlálhatatlan szobával és műalkotással. Tiziano, Raffaello,Leonardo da Vinci, Botticelli, Caravaggio, Michelangelo és még sok más művész alkotása is megtekinthető itt. Az én személyes kedvencem Botticelli Tavasz és Vénusz születése című festményei. Lenyűgöző munkák. Szomorú látni, hogy sokan csak egy gyors képre állnak meg és rohannak is tovább. Én órákig tudtam volna ott állni és csodálni a műveket.

    Az Uffiziről oldalakat lehetne írni, de semmi nem adja vissza az érzést ami elönt egy általad nagyra tartott művész alkotása láttán. Ugyan ilyen lenyűgöző volt Michelangelo Dávid szobra a Galleria dell’Accademia-ban. A Dávid szobor egy igazi mestermű. Sokkal nagyobb mint amire számítottam. A terem végében elhelyezett alkotás látványa lélegzetelállító. Nehéz elhinni, hogy ezt tényleg egy darab márványból faragták ki. A teremben további szobrok is megtekinthetők Michelangelótól.

    - hirdetés -

    Ezen izgalmak után mi másra vágyhattam volna mint egy igazi olasz gelatora. Sikerült találnom egy remek helyet a dóm közelében, minden nap vissza tértem annyira finom volt. A város tele van különböző fagyizókkal, kávézókkal, éttermekkel. Érdemes beljebb menni a kis utcákban és sétálni egy kicsit, autentikusabb és jóval olcsóbb helyekre bukkanhatunk.

    Napközben figyeljük az éttermeket és jegyezzük meg merre található a kiválasztott, így este nem kell éhesen vadászni. Így sikerült egy remek márvány sajtos spagettit ennem, házi borral és desszertnek házi tiramisuval egy hangulatos kis teraszon. Napközben látogassunk el az All’antico Vinaio-hoz. Itt különböző szendvicseket lehet venni. Mind friss, helyi termékekből előttünk készül. Senkit ne ijesszen el a sor, gyorsan haladnak és megéri várni. Legjobb szendvics, amit valaha kóstoltam.

    A San Lorenzo és a Santa Croce templomot nem hagyhattam ki. A San Lorenzo a Medici palota közelében található, 390-ben alapították. Brunelleschi és Michelangelo is dolgozott rajta, de a templom a mai napig bejezetlen. A San Lorenzo volt a Medicik családi temploma. Itt található Cosimo de’Medici és Donatello sírja is. Mellette helyezkedik el a Medicik hercegi kápolnája, illetve a Medici könyvtár is rengeteg értékes könyv és a Medici családfa is megtekinthető itt. Bár a templom kívülről nem nyújt fényes látványt belül igazán csodás, freskók és szobrok fogadják a látogatókat. Meg kell említenem hogy a templomokba nem lehet csupasz lábbal vagy vállal bemenni, így hasznos ha van nálunk egy kendő. A Santa Croce a város egy másik pontján található. Ebben a templomban van eltemetve Macchiavelli, Michelangelo, Galileo, Dante és sokan mások. A belépőjeggyel meg lehet tekinteni a kiegészítő épületeket is. Itt múzeum volt kialakítva mely bemutatta az Arno pusztítását a nagy áradás alatt. Sokkoló volt látni a milyen magasan állt a folyó a termekben.

    Utolsó nap pihenéssel és sétával telt. Újra ellátogattam a kedvenc helyeimre, ettem egy utolsó gelatót, és felsétáltam a Piazzale Michelangelo-ra. Innen pompás kilátás nyílik a városra. Remek hely utolsó fotókat készíteni a városról, háttérben a dómmal és a Ponte Vecchio-val.

    - hirdetés -

    Mint említettem kétszer jártam a városban, de rengeteg hely kimaradt, így azt ajánlom senki ne menjen azzal a tervvel, hogy egy hétbe besűrít mindent, mert túl sok lenne és nem marad idő élvezni a várost, a hangulatot, az olasz kávét és egy meleg nyár esti sétát.