Az európai turizmus egyik legkedveltebb úti célja, a romantikus utazók, a szórakozni vágyók, és a sportrajongók már-már kötelező zarándokhelye, ugyanakkor egy különleges és napfényes kultúra székhelye – megannyi közismert jelző, amelyeket a katalánok fővárosához, Barcelonához kapcsolhatunk. Ezeken az általános és a felszínt karcolgató témákon túl azonban létezik egy másik Barcelona, amelynek utcáit átszövi a történelem és az időtlenség, az egyszerűség és a kifinomultság, a változás és a változatlanság.
A népszerű turistalátványosságok mellett Barcelona egyúttal a zene, a képzőművészetek, és nem utolsó sorban az építészet egyik kulcsfontosságú központja is, amelynek színei és formái, kiegészülve a tengerpart és a hegyvidék természetes varázsával, mindenképpen egy felejthetetlen élményben részesítik a látogatókat. A helyi városkép nem csupán az esztétikai és az építészeti önkifejezés magasiskolája, hanem egy olyan grandiózus szabadtéri kiállításként is értelmezhetjük, amely alkotók hosszú generációinak ötleteit és törekvéseit foglalja össze.
Barcelonán szinte valamennyi fontosabb európai nemzet, kultúra, és művészettörténeti kor rajtahagyta a kézjegyét: előbb a karthágóiak, a rómaiak, a vizigótok és a mórok, majd az aragónok és a spanyolok birtokába került a település. Így éppen attól olyan izgalmas, hogy az évszázadok alatt mindig képes volt a megújulásra és az alkalmazkodásra, miközben mindenhonnan át is emelt valamit, ami később szervesen beépült és továbbélt az anyagi és szellemi kultúrájában.
Körutunk a kikötő környékéről indul, ahol Kolumbusz emlékoszlopa mellett elhaladva a barokk, a reneszánsz és klasszicista építészet remekművei közül csodálhatunk meg néhányat, a látképhez pedig hűen illeszkedik a Palau Nacional, Katalónia szépművészeti múzeuma is.
Az alkotás a Montjuïc meghitt, árnyékos, zöld övezetekkel borított dombtetején helyezkedik el, ahonnan káprázatos panoráma tárul az utazó elé, különösen az egyik legjelentősebb tér, a Plaça d’Espanya forgalmas hétköznapjaira.
Folytatva utunkat a tengerpart mentén, a Barcelonetának nevezett településrészen haladunk végig, amelynek relatíve fiatal építményei közül is szembetűnő az éjszaka skarlát-azúr fényben tündöklő Torre Agbar a maga masszív és szokatlan szerkezetével, amelyre a tervezőt, Jean Nouvelt részben a kitörő gejzír alakja ihlette.
A La Monumental arénája, az 1888-as világkiállításra készült diadalív, és a közelükben elterülő Ciutadella Park, szintén kihagyhatatlanok, ráadásul olyan látnivalókat is megtekinthetünk a környéken, mint az avantgárd építészetben mérföldkőnek számító Három Sárkány Kastélya (Castell de Tres Dragons), vagy a klasszicista jegyeket idéző Katalán Parlament Palotája, de a királyi család egykori barcelonai rezidenciája is megér egy látogatást a maga hangulatos palotakertjével és a mediterrán nemesi kúriákat idéző letisztult, impozáns, kanárisárga homlokzatával.
A történelem szerelmeseinek minden bizonnyal a gótikus negyed, azaz a Barri Gòtic fogja nyújtani az egyik legmaradandóbb élményt. Útban a negyed felé betérhetünk a város hírneves piacára, a La Boqueríára is, ahol a gasztronómia hódolói garantáltan megtalálják a hozzávalókat a tökéletes ételekhez a zöldségek, gyümölcsök, húsok, fűszerek és tengeriherkentyűk végtelenjében. Egyébként ha van rá lehetőségünk, az intellektuális utazás mellett egy kulináris kitérőt is érdemes tenni és kipróbálni a helyi ízeket, például a zamatos és nyáron különösen frissítő tinto de veranót, a paradicsomos kenyérrel felszolgált tortilla de patatast, vagy a kiváló katalán sörök valamelyikét.
A gótikus egyházi építészet remekműve a kerületben a Szent Eulália-katedrális, de érdekes kakukktojás még a pazar és forma-gazdag gótikus alakzatoknak a sűrűjében a közelben álló Palau de la Generalitat de Catalunya, amely egy plasztikusabb, finomabb arányú alkotás, illetve a romantikus és klasszicista vonásokat felmutató barcelonai városháza is.
Elhagyván a belváros örökké zsongó és bolondos forgatagát mindenképpen ajánlott egy kirándulás Barcelona legendás hegyére, Tibidabóra, ahová az autók, a buszok, és a szokásos tömegközlekedés mellett eljuthatunk a a ferrocarril nevű kötött-pályás jármű segítségével is. Már az emelkedés során is lélegzetelállító kilátás nyílik a távoli víztömegre, a vakító horizontra, a környék erdőkkel tarkított hegységeire és a város háztetőinek, templomainak és tornyainak sokféleségére, érkezés után pedig teljessé teszi ezt a képi benyomást, hogy a szélrózsa szinte minden irányában szétnézhet az utazó.
Úgy tartják, hogy a hegy onnan kapta a nevét, hogy itt kísértette meg Krisztust negyvennapos pusztai böjtje során az Ördög, amikor az alatta elterülő világot megmutatta neki, és felajánlotta, hogy ha hűséget esküszik neki, akkor mindazt a csodát, amit lát, neki adja majd – „tibi dabo” latinul ugyanis annyit tesz: „neked adom”. A csúcson található még egy híres vidámpark és óriáskerék is, amíg a lejtőkön nyaralók, lakóházak és a legváltozatosabb villák olvasztják fel színeikkel a hegy látszólag fagyos és kietlen atmoszféráját. A hegytetőn álló Szent Szív templomegyüttese a tetején lévő Jézus-szoborral pedig szó szerint megkoronázza Tibidabo egészét, és azonnal magára irányítja a figyelmet.Visszatérve a belváros szívébe elérkezünk utunk egyik legjelentősebb állomásához: ez pedig a katalán modernizmus, ami Barcelonát a világ élvonalába emelte a XX. század folyamán az olyan remekművekkel, mint a Szent Pál Kórház vagy a Katalán Zene Palotája. A helyi modernizmus szorosan összefüggött a katalán reneszánsznak is nevezett nemzeti ébredéssel, a Renaixençával, hatása pedig a mai napig érzékelhető, hiszen a barcelonai polgári rezidenciák, bérházak, üzletházak és belvárosi paloták erkélyein és ablakaiban szép számmal fedezheti fel az utazó az arany mezőben vörös sávokkal pompázó katalán lobogót, a Senyerát, amely a hagyomány szerint a világ legidősebb ma is használt zászlaja.
Mindenképpen tegyünk egy sétát Barcelona nevezetes sugárútján, a Las Ramblason, sőt, az építészet mellett, ha időnk engedi, a képzőművészetre is érdemes egy pillantást vetni, mert a modernista szobrászat, festészet, grafika, és kézművesség (pl.: üvegfúvás, kerámia) ugyancsak lenyűgöző alkotásokkal gazdagította a város szellemiségét. Gaudí két alkotása, a mézeskalács-házikóra, vagy tündérkastélyra emlékeztető Casa Battló, illetve a művészien megmunkált, őskori barlanglakásként körvonalazódó Casa Milá szintén ezen a városrészen található, de a legendás modernista meseországot, a Güell Parkot is érdemes útba ejteni.
Az építész méltán leghíresebb munkája minden bizonnyal a csipkés tornyaival égbenyúló templom, a Szent Család-bazilika, ami a mai napig nem készült el teljesen: egyrészt nagyszabású, bonyolult, túldíszített formavilága miatt, másrészt azért, mert a polgárháború idején az eredeti tervrajzok elvesztek.
Barcelona viszont talán maga is, akár a védjegyévé vált La Sagrada Familia, olyan, mintha sohasem tudna teljesen befejeződni, hiszen a metropolisz lakóinak a világa szüntelen változik, csiszolódik, formálódik, és ez a folyamat lendíti előre szüntelenül azt a kreativitást és szenvedélyt, ami olyannyira izgalmassá, meglepővé és megismételhetetlenné teszi ennek a milliós nagyvárosnak az életét.
Copyright © 2019 Ocsovai Ferenc és Világutazó Minden jog fenntartva. A cikkben található minden kép és szöveg szerzői jogvédelem alatt áll, írásbeli engedély nélküli felhasználásuk, publikálásuk tilos
