Szerencsémre vagy sem, grönlandi ismerőseimnek köszönhetően lehetőségem volt a nyár nagy részét Grönlandon tölteni, pontosabban Grönland harmadik legnagyobb városában, a közel 5000 lakosú Ilulissatban. Az itt töltött két és fél hónapnak a tapasztalatait osztom most meg veletek, ez idő alatt sikerült kilépnem a turistaszerepből és kicsit helyiként látni a várost.
Budapestről este indulva néhány órát a koppenhágai reptéren töltöttem. A 6 órányi várakozás idejére nem szerettem volna bemenni a városba, inkább a reptéren töltött időt választottam. Reggel simán ment a becsekkolás a hatalmas Airbusra. Bár már rengetegszer utaztam repülőn, ekkora gépen még sosem, ahol 8 ülés van egy sorban. Sajnos nem ablak mellé szólt a jegyem, de legalább a folyosó mellett ülhettem. Grönland egyetlen, nagy gépek fogadására alkalmas repülőterén landoltunk, Kangerlussuaqban.
Innen még aznap tovább kellett volna utaznom egy Dash-8 kisgéppel, de landolás után közölték, grönlandiul, dánul és angolul is, hogy aznap már nem megy gép Ilulissatba, a hatalmas köd vagyis a rossz látási viszonyok miatt. Az estét így Kangerlussuaqban töltöttem, a reptér épületével egybeépített szállodában, ahol térítésmentesen kaptunk szállást, ellátást és átfoglalást a másnap reggeli járatra. A hotelben szembesültem a ténnyel, hogy Grönlandon nincs ingyenes wi-fi, hanem fizetni kell érte, 50 dán koronába került egy óra internet. Másnap reggel végül gond nélkül sikerült eljutni Ilulissatba.
Grönlandon a településeket nem köti össze autóút, csak vízi vagy légi úton lehet egyik helyről a másikba eljutni, de a településeken belül autóval közlekednek. Ilulissatban az első időkben elég nehéz volt számomra a tájékozódás, nehéz volt átszokni, hogy utcanévtáblát csak ritkán lát az ember és inkább épületeket, üzleteket memorizál a tájékozódást segítendően.
Az üzletekben főleg dán termékkel találkozhatunk, szinte mindent Dániából, az anyaországból importálnak. A magyar viszonyokhoz képest Ilulissatban jóval csekélyebb volt az áruválaszték az üzletekben, s minden 3-4 x áron. Egy sim kártya ~15 000 Ft, aminek a fele lebeszélhető. Az internetért minden család horribilis összegeket fizet, ugyanis nincs korlátlan internet csomag. Ha szervizre van szükséged, pl. telefonszervizelésre, akkor a készüléket Dániába küldik el és kb. 2-4 hét alatt kapod vissza. Grönlandon van egy mondás, ha megtetszik a boltban valami, akkor azt még ott, azonnal vedd meg, ne várj vele. És ez tényleg így van. Mivel rengeteg az importált áru, ami tengeri vagy légi úton érkezik, nem lehet benne biztos az ember, hogy mikor jön legközelebb utánpótlás az adott termékből.
Ilulissatban majdhogynem több szánhúzó kutya él, mint ember. A városban járva tényleg rengeteg kutyát lehet látni, a felnőtt kutyák láncon, a kölykök szabadon bóklászhatnak. Megsimogatni és etetni is tilos őket, mivel kifejezetten szánhúzásra vannak kiképezve, és nem házi ölebnek. A két és fél hónap alatt, ami nagyon meglepett, hogy bár Grönlandot csodaszép országnak tartja a nagyvilág, a város mégis szemetes, rengeteg cigarettacsikk eldobálva, üdítős és vizes palackok hevernek az utcákon.. és senki sem takarítja el őket.. bár ott is hetente elviszik a kukákból a szemetet, az utcaseprő mint olyan nem létezik.
Ilulissat turistaközpontnak számít az UNESCO Világörökség részévé nyilvánított jégfjordja miatt, ami valóban gyönyörű látvány. A város körüli hegyekben nagyon jókat lehet túrázni, a tengerre félelmetesen szép kilátás nyílik, s egy-egy ilyen hegymászás alkalmával bálnát és sarki rókát is láthatunk.
Nekem sajnos az utóbbihoz nem volt szerencsém, de bálnát sikerült látnom a hegyről is, és később egy bálna néző hajós túrán egészen közelről is. Varázslatos érzés volt, mikor egy hosszúszárnyú bálna épp a hajónk mellett merült alá.
A másik nagy élményem volt, mikor kisrepülőről láttam a jégfjordot, a gleccsert, ami fentről csodálatosan szép látvány.
Egy hónap után kissé már unalmassá vált a város, megismertem minden zeg-zugát, s ekkor éreztem át igazán milyen lehet helyinek lenni, ott élni, úgy hogy igazából nem tudsz elmenni sehová, csak hajóval, repülővel vagy helikopterrel, ami a helyieknek sem egy olcsó dolog. S mivel sajnos nem beszélek se grönlandiul, se dánul, és a helyiek legtöbbje nem beszél angolul, így elég nehéz volt számomra a kommunikáció, a szociális kapcsolatok építése, így duplán rosszul éreztem magam. Leginkább hegymászással, fotózással vagy a kikötőben töltöttem a napot. Imádom a kikötőt, mikor a tenger illata keveredik a halászhajók rakományának, a frissen fogott halak és tengeri herkentyűk illatával. Ez nagyon hiányzik.
A bálna les és a jégfjordos repülés mellett a két másik nagy élményem a szigeten az volt, mikor felmehettem egy nagyobb feröer-szigeteki halászhajóra, a másik pedig, mikor a blogom számára interjút készíthettem a helyi tűzoltó parancsnokkal, s körbe vezetett a tűzoltóságon. Mindkettő nagyon szuper és érdekes volt! Természetesen a tűzoltóság is Dániából kapja, illetve szerzi be az eszközöket, tűzoltó autókat.
Mielőtt kimentem volna Grönlandra, a szívem csücske volt ez a hatalmas sziget és az inuit kultúra. Az itt eltöltött idő alatt jobban megismerve Grönlandot kissé csalódnom kellett, s még mindig fájó szívvel gondolok rá, hogy Grönland szinte egy mini Dánia. Nem is tudom, talán azt vártam, hogy a helyi inuit kultúra jobban dominál, nem lesz annyi Dániából betelepült lakos, vagy több inuit beszédet fogok hallani. Nem is tudom, de az volt az érzésem mikor eljöttem, hogy Dánia túlságosan is rátelepedik az országra. Igaz, hogy Grönland dán autonóm terület, de akkor is… Bár korábban nagyon szerettem volna Grönlandon élni, a nyári látogatásom után nem biztos, hogy képes lennék rá. És nem azért, mert egész nyáron nem ment le a nap (ez csak pozitívum volt, én élveztem), vagy mert rengeteg a szúnyog, vagy mert extrém hideg van télen, hanem a bezártság érzet miatt. Szeretnék egy olyan szabad országban élni, ahol bármikor elhagyhatom a lakhelyem, oda megyek és akkor amikor szeretnék. Bár még mindig imádom Grönlandot, de már közel sem annyira elvakultan. Felszállt a rózsaszín köd…
Copyright © 2017 Katona Mária. Minden jog fenntartva. A cikkben található minden kép és szöveg szerzői jogvédelem alatt áll, írásbeli engedély nélküli felhasználásuk, publikálásuk tilos.
