Thaiföld északi fővárosaként is emlegetik Chiang Mai-t (Csiangmaj-t), ami manapság gyakran bekerül az utazási oldalak top 25-ös listájába, mint ajánlott úticél. Évről-évre több turista keresi fel a várost, ettől függetlenül nem tapasztalható olyan zsúfoltság, mint az ország déli részének egy-egy paradicsomi szigetén. Chiang Mai, mint a Lanna Királyság egykori székhelye még ma is egy nyugodt és fesztelen város képét festi elénk. Márciusban Thaiföldön jártunk a DERTOUR Hungáriával, így cikksorozatunk első részében Chiang Mai történelmébe és templomaiba nyerhettek bepillantást.
Chiang Mai – egy kis történelem
Chiang Mai alig 1 órás repülőútra fekszik Bangkoktól Thaiföld északi részén, nem messze a Burmai és Laoszi határtól. Mi is repülővel érkeztünk Bangkokból a Thai nemzeti légitársaság járatával, hogy aztán a következő két napban egy kis ízelítőt kapjunk az egykori Lanna Királyság fővárosából, Chiang Mai-ból. A Lanna királyság, vagyis a “millió rizsföld királysága” 1292-től 1775-ig töltött be meghatározó szerepet észak-Thaiföldön és a mai Laosz területének egy részén. Az első Lanna király, Mangrai (aki ekkor még Ngoenyang uralkodója volt), a mai Laosz északi területeinek meghódításával kezdte pályafutását, és megalapította Chiang Rai-t, ami sokáig királyságának fővárosaként funkcionált. Hogy megerősítse hatalmát és sikeresen vehesse fel a harcot a burmai és vietnámi területeket veszélyeztető mongolokkal szemben, szövetségre lépett két királlyal (Ngam Muang és Ram Khamhaeng) Payao és Sukothai uralkodóival.
A három király véd- és dacszövetsége eredményesnek bizonyult, mert a Lanna királyság a sikeres együttműködésüknek és egyesített erejüknek köszönhetően jöhetett létre, és indulhatott virágzásnak. 1294-ben Mangrai új fővárost keresett királyságának, amit a Ping folyó partján, nem messze a Doi Suthep hegytől keletre meg is talált. Az új főváros tervezésénél vallási, asztrológiai és katonai szempontokat egyaránt figyelembe vettek. A három király a védelmet sem vette fél vállról; gyakorlatilag egy erődítményt hoztak létre, magas és vastag városfallal, és a körülötte végigfutó vizesárokkal. Így alapította meg Mangrai 1296-ban Chiang Mai-t, vagyis az “új várost”, ami a Lanna Királyság fővárosaként szolgált évszázadokig és mind a mai napig Thaiföld egyik legmeghatározóbb városa.
Wat Suan Dok – egy legendás templom
Különösebben már nem üti szíven az embert a 38 fokos hőmérséklet – Bangkok után –, pláne úgy, hogy itt nem egy betondzsungelbe érkezünk, de azért a behűtött víz és a jéghideg frissítő kendő jólesik. A transzfer ugyanis már várt ránk, hogy a következő 4 órát Csiangmaj felfedezésével töltsük. Az első utunk a Wat Suan Dok-hoz vezet, ami Chiang Mai óvárosának nyugati kapujától alig egy kilométerre fekszik, és a nemzetközi repülőtértől sincs sokkal messzebb.
A kisbuszból kiszállva rögtön elénk tárul a kertben, a hófehér mauzóleumokból álló királyi temető. A Chiang Mai-i királyi családi síremlékére sokan a “fehér templom”-ként hivatkoznak a városban, azonban nem keverendő össze a Chiang Rai közelében található híres Wat Rong Khun fehér templomával. A sírkert déli végében áll az igazán impozáns, 48 méter magas csedi, ahol a legenda szerint eredeti Buddha-ereklyét őriznek. Maga a templom építése (1370) is a legendához köthető (lásd keretes írásunk), ugyanis a templom annak a Sumanathera nevű Sukhothai királyságból érkező szerzetes tiszteletére készült, aki azt a bizonyos Buddha-ereklyét hozta az akkori Lanna királynak, Kue Na-nak. A templom neve egyébként magyarra fordítva: virágoskert templom, bár virágoskertet ma már senki ne keressen.
A templomba mezitláb, de mindenképpen cipő nélkül, a vállakat és a térdeket eltakarva lehet csak belépni. Bent megtekinthető számos Buddha ábrázolás és ha idegenvezetővel vagyunk, akkor a Wat Suan Dok kitűnő kiindulópont, hogy egy kicsit elmélyedjünk a Buddhizmus világában; hogy megismerjük a vallást, a szokásokat, és a szerzetesek életét. Ez utóbbit keresve sem találhatnánk jobb helyet, hiszen a templom a (nem elírás) Mahachulalongkornrajavidyalaya Egyetem Chiang Mai-i campusa mellett található. Az itt élő és tanuló szerzetesek minden nap megfordulnak a templomban és bárkivel szívesen szóbaelegyednek, sőt, kérik is a turistákat, hogy nyugodtan menjenek oda hozzájuk – ha éppen nem imádkoznak -, és kérdezzenek tőlük a vallásról vagy a mindennapjaikról. Érdekesség, hogy Chiang Mai-i fiatalok többsége megfordul itt, még ha csak egy-egy hétre is nyáron, hogy egy kicsit megismerkedhessen a szerzetesek életével és eldönthesse, hogy ez lesz-e az ő földi útja vagy sem.
A Buddha-ereklye és a fehér elefánt legendája
Több verziója ismert a legendának, hogy miképpen került a Buddha-ereklye Chiang Mai-ba. Az egyik verzió szerint a Sukhothai királyságban élő szerzetesnek, Sumanathera-nak volt egy látomása, melyben azt az utasítást kapta, hogy menjen Pang Cha-ba és ott megtalálja Buddha egy maradványát. Sumanathera így tett és talált is csontdarabot, ami úgy tűnt, hogy Buddha vállcsontjának egy darabja és különleges dolgokra volt képes. A szerzetes rögtön megmutatta a szerzeményét Sukhothai akkori királyának aki azonban nem látott benne semmilyen különleges erőt, így megköszönve a lehetőséget visszaadta azt Sukhothai-nak. Sukhothai újabb látomása volt, hogy a relikviát Chiang Mai-ba kell elhelyezni. Hogy hogy nem Chiang Mai-ba is eljutott a különleges relikvia híre és nagyon felkeltette az ekkor regnáló Lanna király Kue Na figyelmét, így magához hívatta Sukhothai aki mikor megmutatta azt a királynak a csontdarab hirtelen két darabra tört. A kisebbik darabot a Wat Suan Dok-ban helyezték el, míg a nagyobbik darabot egy fehér elefánt hátára erősítették, akit aztán szabadon engedtek a hegyekben. Az elefánt egészen 1000 méteres magasságig jutott a Doi Suthepen, hármat trombitált még, majd összeesett és meghalt. Nem is kellett ennél nagyobb és hitelesebb jel, így itt épült fel a másik templom amit Wat PhraThat Doi Suthep-ként ismert a világ és ahol a legenda szerint Buddha vállcsontjának egy darabját őrzik.
Wat Phrathat Doi Suthep – a varázshegy
Már a mauzóleumok mögött látni lehetett a következő úti célunkat a Doi Suthepet, a varázshegyet, ahol a Wat Suan Dok testvértemploma áll. Így az utunk a Chiang Mai fölé magasodó hegy tetejére vezetett – mit vezetett, száguldott – , ami így nem teljesen igaz, hiszen maga a hegy 1676 méter magas és a templom „csak” 1060 méteres magasságban fekszik. A két Toyota kisbusz szorosan egymás mögött repesztett fel a hegyre, kerülgetve a helyi robogósokat és riksákat, hogy még véletlenül se legyen időnk rosszul lenni a hegyi szerpentinen. Mire előkerültek volna a szlovéniai Cerkno felé tartó utunk élményei, már a végére is értünk a 15 kilométeres útnak. Innen vagy gyalog, vagy siklóval lehet feljutni egészen a Wat Phrathat bejáratához. A díszes, Naga kigyókkal szegélyezett lépcsősor 306 lépcsőfokának megmászásával kifejezhetjük tiszteletünket Buddhának, de aki nem tud vagy csak ideje nincs rá, az választhatja 20 Baht-ért a siklót. Talán nem szégyen, hogy idegenvezetőnknek „engedelmeskedve” a felfelé vezető útra mi a siklót választottuk.
Sokan összekeverik, hogy a Wat Phrathat (eredeti nevén: Phra Borommathaat Doi Suthep) a templom neve, és a Doi Suthep csak a hegyet jelöli a névben, de a helyiek is gyakran csak Doi Suthepként hivatkoznak a templomra, így nagyon nem foghatunk mellé (bár nehéz bármivel is összekeverni így a hegy tetején). A templom kétségtelenül legimpozánsabb része a középen az égbe magasodó arany csedi, ami a legszentebb hely a templomban, és ahol a Buddha-ereklyét őrzik. Ezt veszi körül 5 nagyon fontos elem; a 4 db arany színű “királyi esernyő” a csedi 4 sarkában, a lándzsás kerítés a csedi körül, a mini kápolnák Buddha ábrázolásokkal, a 4 pagoda a négy égtáj isteneinek, akik Buddhát védelmezik, és a lótusz mécsesek. Ez talán az egyik legszentebb hely Chiang Mai-ban, ahova rengeteg helyi civil és szerzetes egyaránt napi rendszerességgel járnak imádkozni.
A templomból egyébiránt csodás panoráma nyílik…nyílna a városra, ha nem volna állandóan párás és/vagy szmogos a levegő. Ha körbejárjuk a templomot akkor a bejárattól nem messze megtaláljuk a már sokat emlegetett legenda egyik főszereplőjének (lásd keretes írásunk), a hófehér elefántnak a szobrát. Ha szuvenírt szeretnénk venni, akkor azt inkább a lépcső alján található árusoknál tegyük (vagy még inkább Hmong falucskában 20 percnyi autóútra innen), bár érdemes észben tartani, hogy a különböző Buddha ábrázolásoknak a kivitele az országból hivatalosan engedélyhez kötött.
Wat Chedi Luang
Kicsit eltöltöttük az időt a Doi Suthep-nél, így már azt hittem, hogy kihagyjuk az óvárost, de persze ez nem történhet meg Chiang Mai-ban, hiszen ez az egyik fő vonzereje a sokak által csak az „észak rózsájának” nevezett városban. A vizesárokkal és városfallal körbevett 2 és fél négyzetkilométeren elterülő óváros felülnézetből négyzetet formáz. A városfal részei az óváros 4 oldalának egy-egy fő kapujánál még ma is láthatók. Utolsó állomásunk a rövid városnéző körúton Chiang Mai egyik legimpozánsabb templomához és annak csediéhez vezetett.
Bár ránézésre talán mindannyian azt mondanánk, hogy ez a legrégebben épült templom, de valójában csak 1391-ben kezdték el építeni, és végleges formáját csak 1475-ben érte el. A templomot Saenmueangma király kezdte el építtetni, hogy édesapja hamvainak méltó nyughelye lehessen, de 10 év után félbeszakadt az építkezés, majd csak a király halála után folytatódott az özvegye irányítása alatt. Végül csak a XV. század második felére készült el, ám ekkor már a teljes pompájában álló templom dísze volt a híres smaragd Buddha, ami igazából nem smaragdból, hanem egy jade kövekből készült, 66 centiméter magas ülő Buddha (a smaragd elnevezés csak a zöld színre utal). Sajnos nem sokáig állhatott eredeti pompájában, ugyanis egy földrengés 1545-ben súlyosan megrongálta az eredetileg 84 méter magas épületet és a teteje leomlott. Ekkor szállították át a smaragd Buddhát is Bangkokba, ahol mai napig látható a Wat Phra Kaew -ban, a Királyi Palotában. A templomot soha nem építették újjá, de még így is, a mai formájában látható 60 méteres Wat Chedi Luang, Chiang Mai legmagasabb épülete.
A Wat Chedi Luang csakúgy mint a többi 200 templom nagy része Chiang Mai-ban “Élő templom”, ami azt jelenti, hogy a helyiek és a szerzetesek rendszeresen használják. Igazából amikor templomról beszélünk Thaiföldön, akkor mindig egy teljes komplexumról beszélünk, melynek ugyan úgy része a szinte mindig központi helyen elterülő és a templomot meghatározó csedi, mint a ceremónia termek, dísztermek (szentélyek), pagodák és kisebb kápolnák. A Wat Chedi Luang is több ilyen épülettel rendelkezik, de a legnagyobb népszerűségnek az elefántokkal díszített csedi mellett, a templom bejáratától pár lépésre található szentély örvend. Ez az épület csak 1928-ban épült, de igazán impozáns belső térrel rendelkezik, középen a hatalmas Phra Chao Attarot néven ismert Buddha szoborral.
A Wat Chedi Luang még egy szempontból nagyon fontos Chiang Mai számára: A templom ad helyet a város oszlopának, amit állítólag a város alapítója, az első Lanna király, Mangrai emelt. Ez a jó szellemekkel körbevett oszlop védi a várost minden katasztrófától. A város lakói a minden évben megrendezésre kerülő Inthakin fesztivál keretében emlékeznek meg a várost védő szellemekről, ahol 8 napon keresztül igazi karneváli hangulatban lehet részünk.
Ez a néhány óra elegendő volt, hogy egy kis bepillantást nyerjünk Chiang Mai múltjába és jelenébe, de kalandozásunk az “észak rózsájában” távolról sem ért véget. Cikkünk következő részében egy bicikli túrán járjuk körbe Chiang Mai külvárosi részeit, ellátogatunk egy iskolába, a Four Seasons luxusszálloda Thai éttermében főzőtanfolyamon veszünk részt, és persze pihenünk is egy kicsit.
A Thaföldi körutazáson a DERTOUR Magyarország meghívására vettünk részt.
Copyright © 2017 Világutazó . Minden jog fenntartva. A cikkben található minden kép és szöveg szerzői jogvédelem alatt áll, írásbeli engedély nélküli felhasználásuk, publikálásuk tilos.
