Burano, Cinque Terre – Olaszország, Valparaíso – Chile, Key West – Florida; mi a közös bennük? Mindegyik kiemelkedik a hétköznapi szürkeségből vibrálóan színes házaival, melyek a szivárvány színében festik Instagram barát háttérré a helyszínt.
A színes tengerparti települések mellett ma legalább ugyanennyire vonzóak a mediterrán régióra jellemző hófehérre meszelt házak, a kék zsalugáterekkel. Természetesen, amikor például a Mykonoshoz hasonló helyek napjainkra ikonikussá váló hófehér és kék színeiben tündöklő városképüket évszázadokkal ezelőtt elnyerték, még nem az lebegett a szemük előtt, hogy a jövő nemzedéke majd milliónyi hashtag-et aggat egy-egy ott készült fénykép alá.
„Számos oka van, amiért a tengerparti városok évszázadokkal – vagy épp évezredekkel ezelőtt – az épületeiket feltűnő, messziről jól látható, vagy épp nagyon világos színűre kezdték festeni” – mondta Dr. Nuno F. Ribeiro az Illinois Egyetem professzora, aki azt tanulmányozza, hogy mi inspirálja az embereket utazásra a mai modern világban. „Elsősorban azt kell figyelembe vennünk, amikor a miértekre keressük a választ, hogy egykoron szinte minden tenger mellett épült település halászfalu volt.”
Ribeiro szerint a vibrálóan színes otthonok és a települések halászati múltja között is felfedezhetünk számos összefüggést, érdekességet. Az élénkre festett épületek segítettek abban, hogy kiemelkedjenek a látképből és a tengerészeknek nagy segítségére volt a navigálásban. A halászhajók szintén élénk színűekre voltak festve, a maradék festéket pedig előszeretettel használták fel a házak dekorálására.
Ezen városok többségét melegebb klímájú országokban találjuk, aminek magyarázata, hogy a világos színű házak visszaverik a napsugarak melegét és hűvösebben tartják a klímát. Ez áll például Mykonos képeslapért kiáltó hófehér házainak hátterében is. Érdekesség, hogy jelenleg Mykonos ikonikus látképét a Görög Kulturális Minisztérium óvja és csak szigorú előírások szerint épülhetnek új épületek a szigeten.
A 40-es, 50-es években a második világháború után, a tengerparti városok – főleg a mediterrán vidéken – lassan háttérbe szorították a halászatot és a turizmus lett az egyik fő megélhetési forrásuk. Ez volt az az időszak, amikor a nyaralás kultúrája egyre inkább elterjedt, a fotózás újdonságával együtt. A 60-as években az emberek többsége már megengedhetett magának egy fényképezőgépet, amivel megörökítette a vakációt, majd hazatérve barátainak és családjának megmutatta élményeit a fotókon keresztül. Így bár az élénk színű házak eredeti funkciója háttérbe szorult, mégis nagyon fontos, hogy megőrizzék színes, vibráló összhatásukat.
A tengerparti lakosok a 60-as évektől kezdve felismerték, hogy a házak színesre festésének hagyománya nagy vonzerővel bír a turisták számára, a jelenlegi közösségi média térhódításával pedig még nagyobb jelentősége lett a különleges, festőien színes helyszíneknek, mint ezelőtt bármikor.
„Napjainkban a fiatalabb generáció elsődleges motivációja lett, hogy fotogén helyszínt válasszanak nyaralási célpontul. Ezeknek a városoknak színes házaik lettek az elsődleges turisztikai attrakcióik és ettől lendült fel a gazdaságuk, ettől függ a megélhetésük is.” – mondja Ribeiro.
Bár ezek a városok évszázadok óta szinte változatlanok, az internet és a közösségi média által sokkal jobban előtérbe kerültek, így eredeti állapotuk megőrzésére számos helyen kiemelt figyelmet fordítanak.
