A repülés két legrizikósabb pontja a le- és felszállás, ezért nem mindegy, hogy az e célra használt kifutópálya milyen paraméterekkel rendelkezik. Egy kifutópálya biztonságát számos dolog befolyásolja: kifutópálya hossza, topográfiai adottságok, speciális időjárási feltételek vagy épp a nagy légi forgalom. Mindegyik tényező önmagában is veszélyessé és bonyolulttá teszi a fel-és leszállást, nem beszélve, ha ezek együttesen vannak jelen. A pilóták között létezik egy mondás, mely szerint: „Minden leszállás, mely után elsétálsz a gép mellől egy jó leszállás volt.” Nézzünk néhány extrém esetet, mely a pilótának kihívást, az utasoknak pedig idegőrlő pillanatokat okoz.
Paro Repülőtér, Bhutan ( Paro International Airport )
Fotó: Chocorayto
A Himalája 5000 méteres csúcsai között egy szűk völgyben, 2200 méteren helyezkedik el a bhutani Paro Repülőtér, melyet csak a nemzeti légitársaság a Druk Air használhat. A leszállás során végig vizuális megközelítést kell alkalmazni, miközben egy bonyolult manőversort kell végrehajtani, így ne csodálkozzunk, hogy a világon mindössze nyolc pilótának van képesítése erre (2014), természetesen ők speciális kiképzésen vettek részt.
Toncontin Nemzetközi Repülőtér,Tegucigalpa, Honduras
A nemzetközi forgalmat bonyolító repülőterek között a legrövidebb kifutópályával (1800 m) rendelkezik a magas hegyek által körülvett völgyben fekvő Toncontin reptér. Az 1005 méter tengerszint feletti magasságon lévő kifutópálya maximum Boeing 757-esek fogadására képes.
Princess Juliana Nemzetközi Repülőtér, St. Maarten
Fotó: ifurnish
A Karib-tenger egyik legnépszerűbb nyaralóhelyének repülőtere 2200 méter hosszú kifutópályája kis és közepes méretű gépek fogadására lenne alkalmas, de mivel ez a kelet-Karib szigetvilág második legforgalmasabb légikikötője többnyire nagyobb gépeket is fogad, mint Boeing 747 vagy Airbus A340. Ezt úgy oldják meg, hogy a gépek már a Maho Beach-en a strandolók feje felett mindössze néhány méterrel suhannak el, hogy maximálisan kihasználhassák a kifutópálya hosszát. 2016 őszén szállt le utoljára a KLM holland légitársaság Boeing 747-ese (a jövőben Airbus A330-as gépek repülnek), mely az egyik legnépszerűbb fotótémája volt a szigetnek.
Gibraltár Nemzetközi Repülőtér, Gibraltár
Fotó: David Jones
Az Algeciras-i öböl partján fekszik Gibraltár, a brit tengerentúli terület, városállam repülőtere. A csupán 1800 méter hosszú kifutópályája, tökéletes pontosságot követel meg, ahogy a gép eléri a betont azonnal fékezni kell, nehogy túlfussanak. Gibraltár különleges topográfiája miatt gyakran nem is lehet végrehajtani a procedúrát, ekkor a gépeket a közeli repterekre irányítják. További érdekesség, hogy a világ egyetlen repülőtere, melyen keresztül egy közút vezet át. Természetesen a Gibraltárba behajtani szándékozó gépkocsiknak a repülőgép számára elsőbbséget kell adni.
Madeira Funchal Repülőtér, Funchal, Portugália
Fotó: Victor
A kifutópályát 2000-ben egy cölöpökön álló toldalékkal (ami alatt egy parkoló áll) 2800 méteresre bővítették, de még így is kihívást jelent a pilótáknak a leszállás, egyik oldalon az Atlanti-óceán másikon pedig a hegyek közelsége miatt. Az utasoknak rémisztő látvány, amikor a pilóta hegynek vezeti a gépet, majd az utolsó pillanatban egy éles jobb fordulóval rááll a kifutópályára. Az erős szelek miatt gyakran csak többszöri nekifutásra sikerül letenni a gépet, de az sem ritka, hogy a gép egyáltalán nem tud leszállni, így csak másnap próbálkozhat.
Barra Repülőtere, Barra, Skócia
Fotó: calflier001
A skóciai Külső-Hebridákon található Barra Repülőtere egyetlen a világon, mely a kifutópályaként üzemelő tengerpart homokján menetrend szerinti gépeket fogad. A menetrend természetesen az ár-apály tevékenységhez igazodik, mert csak apály idején tudnak a gépek fel- és leszállni. A Barra Airport 1936 óta üzemel.
John F. Kennedy Nemzetközi Repülőtér, New York, USA
Fotó: redlegsfan21
New York és a világ egyik legnagyobb forgalmú repterén a nehézséget pont a hatalmas légi forgalom okozza. A pilótáknak folyamatosan figyelniük kell a másik két közeli reptérről a LaGuardia-ról és Newark Libertyről felszálló gépek mozgását és nem szabad 500 méternél magasabban repülniük miközben a leszállási engedélyre várakoznak.
Tenzing-Hillary Repülőtér, Lukla, Nepal
Fotó: Alex Smith
Minden Himaláját meghódítani akaró hegymászó számára ismerős lehet a 2008-ban Sir Edmund Hillary-ról és nepáli társáról Tenzing Norgay-ról, a Mount Everest első meghódítóiról elnevezett reptér Nepálban, aminek kifutópályáját 1960-as évek közepén ők maguk kezdték építeni. A mindössze 520 m-es hossza miatt csak kis repülőgépek fogadására alkalmas. Emellett a repülőtér sajátossága, hogy nem vízszintes a kifutópálya, hanem a lejtésszöge 12%, de ez a megfelelő irányból történő fel- és leszállás során még előnyös is.
Courchevel Repülőtér, Franciaország
Fotó: maginsight.com
A francia síparadicsomban található Courchevel Reptér leszállópályájának egyik vége 1941 m, míg a másik 2006 m magasságon található. A mindössze 535 m hosszú pálya lejtése a legmeredekebb részen eléri a 18.5%-ot. A különleges domborzati körülmény, a magas hegyek közelsége a jég és a kiszámíthatatlan széljárás miatt a repülőtér megközelítése rendkívül veszélyes, csak külön engedéllyel rendelkező pilóták számára használható.
Ronald Reagan Washington Nemzetközi Repülőtér, Washington, USA
Fotó: Harry Pherson
Az amerikai főváros repterének különlegessége, hogy biztonsági szempontból problémás helyen van. Ugyanis két tiltott légi zóna is elterül körülötte, melyet 9/11 óta még szigorúbban védenek, így ha egy gép betéved, vadászgépekkel találkozhat. A védett légtereken kívül számos kormányzati épülettől, így a CIA központtól is megfelelő távolságra kell repülniük, ezért vizuális megközelítést alkalmazva a Potomac folyót követve kell leszállniuk.
Matekane Air Strip Airport, Lesotho
Lesothot többnyire segélyszállítmányokat szállító gépek használják. A kifutópálya mindössze 400 méter hosszú, a végén 2300 méter magas sziklafal van, így csak a másik irányban lehet felszállni, aminek vége viszont egy szakadékba fut, így a repülő zuhan egy kicsit mielőtt a magasba emelkedne.
Juancho E. Yrausquin Repülőtér, Saba, Holland-Antillák
Fotó: David B. Gleason
A mindössze 396 méteres kifutópályán nem lehet hibázni a pilótáknak, és figyelembe kell venni az erős szeleket is. Annak ellenére, hogy a legveszélyesebb repülőterek egyike még nem történt komoly baleset. A veszélyt a repülőtér elhelyezkedése adja egyik oldalon magas hegyek, másikon a tenger fogja közre a sziklákra épült kifutópályát, ahol nincs lehetőség túlfutni a pályán.
McMurdo Air Station, Antarktisz
Fotó: NASA Goddard Photo and Video
Az Antarktisz legdélebbi repülőtere, a mcmurdói állomás melletti jégmező gyakorlatilag maga a kifutópálya, a gépek a jégre szállnak le. A McMurdo Air Station három kifutópályáját ugyanis egész évben lehet használni. A féléves sarki éjszakán veszélyes a leszállás, csupán meggyújtott benzines hordók mutatják a leszállópályát, így a pilóták többnyire ezen időszakban éjjellátó berendezést használnak.
