Főoldal / Úticélok / Külföldön / Guatemala – a buja őserdők, az aktív vulkánok és az ősi maja birodalom hazája

Guatemala – a buja őserdők, az aktív vulkánok és az ősi maja birodalom hazája

Létezik a fejemben egy bakancslista, amin sok egyéb más mellett szerepelt egy olyan ország bebarangolása, ahol jelen van egy ősi kultúra emléke. Ilyen számomra a maja civilizáció, ami olvasmányaim alapján teljesen lenyűgözött, fantasztikus piramisaik, a korukat jóval megelőző csillagászati és mezőgazdasági jártasságuk, és mind az a misztikus hangulat, ami a máig ismeretlen jelentésű sztéléket és írásos emlékeket illeti egyedülálló. Guatemalában a különleges természeti kincsek mellett tehát mindez megtalálható, egy sokkal vadabb, természetes formában, mint mondjuk Mexikóban, ahol a turizmus sokkal inkább jelen van.

Egy tízen pár órás repülés és két átszállást követően meg is érkeztem Guatemala City-be. Innen utam az idilli szépségű Atitlán-tó partján fekvő Panajachel városkába vezetett, ahol túratársaim már ismerkedtek a hely szépségeivel. Az Atitlán tavat három, 3000 méter feletti vulkán öleli körül, ezek a San Pedro, Tolimán és Atitlán.

A hosszú utazás fáradalmait kipihenve másnap újult erővel vágtunk neki a San Pedro vulkán megmászásának a helyi vezetők kalauzolásában. A csúcsra vezető út kávéültetvények mentén haladt, végig elragadó kilátással a korábban említett vulkánokra és az Atitlán-tóra.

Az ezt követő napon buszra szálltunk és Guatemala történelmi fővárosa, Antigua felé vettük az irányt. A helyi sofőrünk lámpalázának köszönhetően a pár órás út majdnem egész naposra sikerült, némi műszaki problémák kíséretében.

Az aktív vulkánok lábainál fekvő Antigua, a macskaköves kis utcáival és a rajtuk közlekedő színes felturbózott buszjárataival, a főterével, a színes házakkal, a helyi árusaival, számomra a leghangulatosabb város volt egész utunk során. Képzeljétek el amint egy rummal átitatott este után a szállás tetőteraszán tálalják fel a reggelit és egyszer csak egy nagy robajlással, füstöt okádva jelzi a térség legaktívabb vulkánja a Fuego, hogy bizony itt van.

A város felfedezése után kézenfekvő volt egy újabb vulkántúra, ami a Pacaya-ra vezetett. Egy viszonylag könnyű túráról van szó, azonban a megszilárdult láva mezőkön vezető út és a folyamatosan pöfékelő Fuego szomszédsága annál nagyobb élményt jelentett.

A vulkáni kalandok után az ország északi részére utaztunk, ahol ízelítőt kaphattunk Guatemala további természeti kincseiből. Az egyik legnevezetesebb látványosság a Semuc Champey természetvédelmi területen helyezkedik. A trópusi esőerdő mélyén itt tör elő a Cahabón folyó egy föld alatti barlangból, majd teraszos, lépcsős medencéket formálva halad tovább. Természetesen kihagyhatatlan programnak bizonyult a helyiek által is közkedvelt fürdőző hely kipróbálása.

Az utazás ezen pontján még egy ősi romvárost sem láttunk, így a nagyszerű program szervezésnek köszönhetően motorcsónakba szálltunk és egy nagyon hangulatos kis hajókázás eredményeként eljutottunk a La Ceibal dzsungelben feltárt romvárosba. Elképesztő érzés volt ezek között a réges-régi romok között sétálni, úgy, hogy közben a fák tetején bőgőmajmok üvöltései jelezték, hogy mi itt csak vendégek vagyunk.

 

Ekkor már tudtam, hogy Yaxhá és Tikal romvárosai igazán nagyot fognak szólni. Ahhoz, hogy ezeket a helyeket könnyen elérjük, Flores városában szálltunk meg, majd innen egy helyi autentikus vezető segítségével látogattuk meg a fent említett helyeket. Yaxhá csillagvizsgálója, már magában nagy élményt nyújtott, amit egy naplemente nézéssel tetéztünk az egyik piramis tetejéről.


Az ezt követő reggelen már a hajnali órákban, fejlámpáinkat élesítve vetettük bele magunkat Guatemala legnagyobb feltárt ősi romvárosába, Tikal-ba, ami az UNESCO világörökség része. A korai indulásunk célja az lett volna, hogy a napfelkeltét az egyik tikali piramisról nézzük. Ám nem volt szerencsénk, sűrű köd zavarta a látványt, azonban a dzsungel élővilágának ébredése kárpótolt mindenért. Ahogy a köd és a pára kezdett felszállni körvonalazódni látszott Tikal elképesztő mérete, amit látva rögtön eszébe jut az embernek hogyan lehetett mindezt felépíteni az akkor rendelkezésre álló technikákkal? Leírhatatlan érzés volt ezek között a 700-800-as években épült szent helyek közvetlen közelében sétálni.

Az eddigi kalandok, túrák és kulturális sokk kipihenésére is sor került az utolsó napokban. Az országi keleti része felé vettük az irányt, motoros hajónkkal a Rio Dulce folyón közelítettünk szállásunk, Finca Tatin felé. Ez a saját stéggel, függőágyakkal berendezett „hotel” az őserdei környezetben szintén különleges, életre szóló élményt adott, csakúgy mint a reggeli kajakozásom a folyón. Szerencsére a Rio Dulce folyó a Karib-tengerbe torkollik, így egy napot a meseszép Playa Blanca-n, Guatemala egyik legszebb tengerpartján is eltölthettünk.

Röviden ennyi fért bele két hétbe. Mindeközben jókat ettem, a guatemalai konyha nagyban hasonlít a mexikói konyhára, talán nem annyira ízletes, de mindenki megtalálhatja a kedvére valót. Kacérkodtunk a gondolattal, hogy megkóstoljuk az utcai „gyors kaják”-at, de végül ezt kihagytuk, az utazás elején biztosan nem javasolnám senkinek. Ellenben finom gyümölcsöket lehet venni,- mangó, görögdinnye, ananász,- amiket akár szeletelve chilivel is kérhetünk. Az országban a közbiztonság nem a legjobb, ettől függetlenül semmilyen atrocitás nem ért minket. Az utazások során megfigyelhető volt, hogy a boltok, bankok, benzinkutak tetejét drótkerítés illetve gépfegyveres őr védi. Ha Guatemalába utazol célszerű olyan járatot választani, ami napközben érkezik, és távozik, hogy el tudd kerülni az esti órákban való közlekedést.

Copyright © 2018 Murger Tamás. Minden jog fenntartva. A cikkben található minden kép és szöveg szerzői jogvédelem alatt áll,írásbeli engedély nélküli felhasználásuk, publikálásuk tilos.