Főoldal / Úticélok / Külföldön / Burgenlandi kalandozások – Éjjel a várban és E-bike túra Burgenlandban

Burgenlandi kalandozások – Éjjel a várban és E-bike túra Burgenlandban

Burgenland rendkívül népszerű, még úgy is, hogy a téli szezonban – mivel sok sípályával nem rendelkezik – a látogatottság elmarad Ausztria többi régiójánál megszokottól. A nap viszont rekord óraszámban süt, a természeti adottságai és a kikapcsolódási lehetőségei pedig kiválóak, hogy új kedvencet vegyünk fel a listára, ha szóba kerül a nyaralás. Burgenlandban jártunk.

Nem is kellett túl korán indulnunk, hiszen rövid utazás várt ránk majdnem végig autópályán. Most először jártam Burgenlandban, bár többször átutaztam ezen a vidéken, de nagyon más az, amikor az ember csak az autó ablakából látja a vidéket. Az első napunk igazán kellemes programokat ígért: könnyű ebéd, borkóstolás, a Liszt-múzeum meglátogatása, valamint lovagi vacsora a lockenhausi várban.

Az első meglepetés Neckenmartban ért, ahol a Zur Traube vendégházban és étteremben volt szerencsénk egy fenséges ebédhez. Az étlapon sorakoztak a szezonális ételek, különösen a spárga volt előtérben és nem is bántuk meg, hogy a spárgaleves mellett döntöttünk. Gasztroblogba illő volt a kétféleképpen elkészített bárány és a csoki mousse is, így röpke 2 óra alatt sikerült is elérniük a helyieknek, hogy biztosan visszajöjjünk még ide.

burgenland_zur_traube

Andrew Lloyd Webbert hallgat a fantom

Ebéd után most nem szieszta következett, hanem borkóstoló, méghozzá a K+K Kimbaur borászatban, Deutschkreutz-ban. Pontosan nem emlékszem, hogy hány bort kóstoltunk meg, de arra határozottan, hogy majdnem az összes kiváló volt. Különösen a K+K leghíresebb bora, a gránitvörös Das Phantom cuvée, ami a borászat legkiválóbb Merlot és Cabernet Sauvignon és a Kékfrankosából készül. Volt szerencsénk a pincét is meglátogatni, ahol több száz hordó sorakozott a félhomályban, és a lehető legautentikusabb zenét “hallgatták”: Az operaház fantomját Andrew Lloyd Webber-től. A népszerűsége is ennek megfelelően alakul, olyannyira, hogy a borászatra ma már csak phantom-ként hivatkoznak.

burgenland_phantom

Lovagi vacsora a lékai várban

Útban a vár felé betértünk Doborjánba, ami arról híres, hogy itt született Liszt Ferenc 1811-ben, így bárki megtekintheti a híres zeneszerző szülőházát (ami ma már múzeumként funkcionál), valamint a mellé épült Liszt centrumot.

Várva várt pillanat volt, amikor megérkeztünk a lékai várba, hiszen még nem volt lehetőségem egy igazi várban éjszakázni, pláne nem egy 13. századiban. A vár sokáig az Esterházy család tulajdona volt, mígnem Paul Anton Keller író 1968-ban meg nem vásárolta, és egész vagyonát rááldozva fel nem újította. A 32 szobás hotel igazi kuriózumnak számít, hiszen a legtöbb szoba történelmi hűséggel berendezett, meglehetősen tágas, és több apartmanban még könyvtárszobát is találunk. Igazi meglepetés volt, hogy a várban él Közép-Európa egyik legnagyobb denevérkoloniája is, bár megnyugtattak, hogy nem igen kedvelik az emberi jelenlétet, így nem fogunk velük találkozni.

burgenland_lekai_var_3

Nem maradt más hátra, mint a vacsora, ami a régi várrész egyik megmaradt helyiségében várt minket. Bár kés és villa is rendelkezésre állt, de azért igyekeztünk megidézni a hat-hétszáz évvel ezelőtti időket, és kézzel fogyasztottuk el a vacsoránkat, ami nemcsak ízletes volt, hanem kitűnő hangulatban is telt. Nem véletlen, hogy a szomszéd teremből meglátogatott minket 16 lovag és csatlakoztak társaságunkhoz, hogy így már együtt ünnepeljünk egyikük legénybúcsúján.

Elektromos kerékpárral Burgenland lankáin

A másnapi programunk e-bike túra volt sok látnivalóval és kóstolóval. Mielőtt felvettük volna a kerékpárokat még ellátogattunk a magyar határtól 150 méterre található Weinblick kilátóba, ahonnan csodás panorámában gyönyörködhettünk a burgenlandi borvidékben. Az e-bike (elektromos kerékpár) egyre népszerűbb szabadidős mozgásforma egész Ausztriában. Fiatalok és idősek egyaránt lelkesednek az elektromos rásegítéssel hajtott kerékpárok iránt, és most végre kipróbálhattam, hogy miért is olyan jó.

Kiosztották a kerékpárokat, így elindulhattunk felfedezni a burgenlandi vidéket és közben élvezhettük, hogy könnyedén, mindenfajta erőlködés nélkül tudunk 25 km/h-ás sebességgel suhanni. Ha jött az emelkedő, csak feljebb állítottam a rásegítés mértékét és hopp, máris könnyebben hajtottam, és ezzel együtt gyorsultam is a kaptatón. Így már igazán nem jelent problémát senkinek sem akár 20-30 kilométer megtétele.

Első utunk az Unterbildein-i helytörténeti múzeumba vezetett, ami őszintén szólva így elsőre nem hozott annyira lázba, aztán hirtelen azon kaptam magam, hogy már mennénk tovább, és én még mindig a fiókokat nyitogatom, és a kiállítási tárgyakkal szöszölök. Gyerekekkel kötelező program ha erre jártok, de felnőtteknek is legalább ugyanilyen érdekes lehet.

burgenland_tajhaz_1

Mivel közeledett az ebédidő, így meglátogattuk a Weinek vidéki borozót, ahol isteni házi készítésű ételekkel vártak minket. Olyan tálakat raktak elénk, amiknek már csak a látványától is egyből a jóllakottság érzése kerített hatalmába. Mondanom sem kell, hogy isteni finom volt minden. A kiadós ebéd után szerencsére volt fél óránk egy kicsit ejtőzni, mielőtt újra útra keltünk volna. A visszafelé úton útba ejtettük a helyi biogáz üzemet, ami a visszaeső állattenyésztésre egy remek ötlet. Az így nyert energiával 1200 háztartást látnak el a környéken. Tovább haladva megálltunk még Güssing (Németújvár) váránál, ami Dél-Burgenland egyik kiemelt látványossága. Nem csak alulról a várra nagyszerű a kilátás, de ha felsétálunk az elképesztően meredek úton, akkor a várból is fantasztikus panorámában lesz részünk. Séta helyett egyébként választható a felvonó is, ami szűk egy perc alatt a várba repít minket.

Heiligenbrunni boros pincesor és az Uhudler

Naplemente előtt (és alatt) már csak egy utolsó program várt minket; hogy ellátogassunk Heiligenbrunnba, és megnézzük a híres boros pincesort. A borfaluban 130 présházat és pincét találunk, melyek 90%-a műemlék épület. A nádfedeles házikók nagy része igen jó állapotban van, és szinte kivétel nélkül magántulajdon. Akinek itt van a présháza, az bizony egy komoly presztízs. Nem is lehet őket nagyon adni-venni, mivel gyakorlatilag apáról-fiúra szállnak az ingatlanok. Itt kóstoltuk azt a bizonyos Uhudlert, ami egy direkttermő szőlőfajtákból készülő többnyire cuvée bor.  Ezt a bort kizárólag itt és a környékbeli néhány településen készíthetik. Hogy milyen volt? Érdekes :), a borász aki végigkalauzolt minket azt mondta, hogy az Uhudlert vagy imádják, vagy utálják az emberek…lehet, hogy én maradok a kettő között. A gyümölcsös, kicsit epres ízű bor inkább a hölgyeket varázsolta el, én inkább maradok a phantomnál. 🙂

Cikkünk következő részében kenuzni indulunk a Rábára, ellátogatunk Bad Tatzmannsdorf-ba, az egyik legjobb burgenlandi termálfürdőbe, és megnézzük, hogy hogyan is készülnek a legfinomabb osztrák csokoládé pralinék a Spiegel manufaktúrában.

A burgenlandi sajtóúton az Osztrák Turisztikai Hivatal meghívására vettünk részt. Ezúton is köszönjük a meghívást!

Copyright © 2017 Világutazó  Minden jog fenntartva. A cikkben található minden kép és szöveg szerzői jogvédelem alatt áll, írásbeli engedély nélküli felhasználásuk, publikálásuk tilos.