Főoldal / Úticélok / Külföldön / Marokkó nem csak a sivatagról szól
marokko_11

Marokkó nem csak a sivatagról szól

Marokkóról szeretném megdönteni azt az általános tévhitet, amit mindenki gondol: ez az Észak-Afrikai ország ugyanis nem csak a tengerpartokról, sivatagról és a hőségről szól. Változatos tájainak köszönhetően Marokkó sok turistát vonz más-más célokkal; valaki a tengerparton kíván lazítani, más sítúrán vesz részt az Atlasz-hegységben, vagy tevegel a Szaharában. Én a novemberi zord időjárás közben (ami azokban a napokban még Angliánál is esősebb és hidegebb volt, átlagosan 5 fok) felfedeztem Marrakesh rejtett szegleteit, megmásztam az Atlasz-hegységbeli sziklás Ourika-völgyet, ellátogattam Essaouira-ba a híres halászfaluba, és mire az utolsó hideg napon végre kisütött a nap is, csizmában és kesztyűben tevegeltem a sivatagban.

A marokkóiak bár örülnek a turizmusnak, de a biztonságra is nagyon ügyelnek az országba való belépéskor szintúgy mint kilépéskor; a reptér parkolójától a repülőgépig ugyanis 5x volt útlevél vagy táska ellenőrzésem. Viszont maga az ország igenis biztonságos.
Marrakesh remek hely azoknak, akik szeretik a nyüzsgő és pörgős keleti világot. Megannyi bazárja, látnivalója, történelmi emlékhelye és parkja van. Az egyedüli város az egész országban, ahol a motorkerékpár uralja a közlekedést. Itt a vidékről érkező embereknek is időbe telik, míg beleszoknak a kaotikus, szinte már-már szabályok nélküli vezetésbe. Ennek ellenére mégis kevés a baleset és az utcán sétálva sem éreztem magam veszélyben.

jemaa-el-fna_marokkoFotó:  Barbaragin

Természetesen a leghíresebb hely, ahova mindenképp érdemes elmenni, az a fő téren lévő bazár; a marokkói kultúra hírvivője a Jemaa el-Fna. Színek, illatok, hangok kavalkádja, amely megmutatja az ország igazi arcát. Alkudni kötelező, még akkor is, amikor nemet mondanak az általunk kiszabott árra, lejjebb mennek előbb-utóbb.

marokko_01

marokko_02

A régi városrész történelmi jelentőségű, magas fal veszi körül és választja el az új résztől. Érdemes meglátogatni a bőrkészítő negyedet, de csak úgy, ha előtte egy marék mentát kötözünk az orrunkra. Enélkül ugyanis képtelenség elviselni azt az orrfacsaró bűzt, ami ott vár ránk: a abőr kikészítéséhez hagyományosan galambürüléket és tehénvizeletet használnak.

 

Szűk kis utcáin megannyi árus kínálja portékáját és a helyiek szeretnek mellénk szegülni, ám ezzel óvatosan. Sajnos a tapasztalataim azt mutatták, hogy a régi városrészben a helyiek átverik és kihasználják a turistát, nekem is akadt egy-két ilyen helyzetem. Sok országban jártam már eddig, de szinte csak Marokkóban észleltem, hogy a régi városrész drágább, mint az új (akár étteremben járva, akár a bazárokat bújva).

marokko_03

Újabb esős nap érkezett, mikor nekivágtam az Ourika-völgynek, útba ejtve egy berber családot, akik argán olajból készítenek különböző termékeket, akár fogyasztásra, akár szépészeti célra. Megmutatták a folyamatot, hogyan nyerik ki az olajat a magokból, megkóstoltam én is a tradicionális reggelit argán olajjal stb.

Ezt már olvastad?
Síparadicsomok Szlovéniában – Cerkno és Krvavec

marokko_05

A hegyekhez közeledve feltűnik egy-két igen magas, hóval fedett hegycsúcs is, páratlan látványt nyújtva. Egy igencsak hömpölygő és megduzzadt patakhoz érve elkezdjük a mászást, ami korántsem sem volt egyszerű: szakadó esőben hatalmas sziklákon kellett feljebb és feljebb lépdelni / mászni.

marokko_06

Egy szakaszon akkora volt a szintkülönbség, hogy létrán kellett felmászni. Kisebb sérüléssel, de épségben felérve minden fáradtságnak oda: a kilátás gyönyörű és kárpótol mindenért. Egyes hegycsúcsok felhőkbe borulva emelkednek a magasba, vízesések sokasága dönti meg a Marokkóról alkotott tévhitet. A lefelé vezető út viszonylag könnyebb volt, a természet színvilága páratlan. Néhány épületből álló apró kis falvak bukkannak fel a hegyoldalon, hegyi kecskék legelésznek mindenütt.

marokko_07

Másnap a tengerhez utaztam a sivatagon át. Meglepetésemre egész jó utak fogadtak, két sávos, nagyon jó minőségű autóút fogadott, 110 km/h-s maximum sebességgel. Persze a sivatagon túl még menet közben is akadt látnivaló: egy kecskefa. Azt hittem ilyen csak  Ázsiában van (Indiában láttam ilyet), de hirtelen ott termett előttem, kb. 15-20 kecskével.

marokko_09

Essaouira egy kis halászfalu 170 km-re Marrakesh-től, érdemes meglátogatni, az ország ismét egy másik arcát mutatja meg. A hajókat barkácsoló öbölben található  a halpiac is, olyan kínálattal, mint például a rája, foltos cápa, angolna, barracuda stb. Az erődbe érdemes bemenni, amely csupán 10 dirham (€1), de pompás kilátást nyújt a tengerre és történelmi betekintést nyújt a városka múltjába. Szűk sétáló utcáin megannyi árus, étterem, kávézó. Naposabb idő révén csak jobban fokozódott a színek pompája, amely egész Marokkóra igaz.

marokko_10

Utolsó nap, ismét a sivatagba vezetett az utam. A helyiekkel előbb reggelire elfogyasztottuk a tradicionális reggelit: olíva olaj frissen sütött cipóval és menta tea. Másfél órát tevegeltem a homokban és pálmafák közt, berber ruhába öltözve. Persze a hideg miatt mindezt télikabátban és csizmában.

marokko_12

marokko_13

Összességében nekem nagyon tetszett Marokkó, örülök, hogy ennyi arcát megismerhettem. Az ételek nagyon finomak, tipikus tagine-ben felszolgálva, átlagosan 40 dirhamból (€4) jól lehet lakni. Érdemes megkóstolni a helyi fügét, datolyát (melyből 5 fajtát termesztenek) és az olíva bogyót. A bazárokban az alkudozás révén  hozzá lehet jutni olcsó portékához, én egy bőrből készült tevét alkudtam le 180 dirhamról (€18) 50 dirhamra (€5). A napi programokat érdemes utazás előtt interneten lefoglalni, mindegyik kínál hotelben felvételt és a nap végén hazaszállítást.

Copyright © 2017 Horváth Szabina. Minden jog fenntartva. A cikkben található minden kép és szöveg szerzői jogvédelem alatt áll, írásbeli engedély nélküli felhasználásuk, publikálásuk tilos.