Főoldal / Úticélok / Külföldön / Litchfield Nemzeti Park, Ausztrália

Litchfield Nemzeti Park, Ausztrália

A Keep River Nemzeti Parkból észak felé folytatva utunkat megérkeztünk a Litchfield Nemzeti Parkba. A termeszvárairól, vízeséseiről és sziklahágóiról híres parkra is rá lehetett volna szánni több időt és akár heteket eltölteni a park alapos felfedezésével, végül csak másfél napot töltöttünk itt, de a legfőbb látványosságokat így is sikerült bejárnunk.

A parkot nagyon kedvelik az ausztrálok, mert a vízesések lábánál kialakult kis tavak egy részében fürdeni is lehet, ami remek felfrissülést jelent a nyári melegben és a közeli nagyvárostól, Darwintól sincsen messze.

litchfield-nemzeti-park_ausztralia_02

litchfield-nemzeti-park_ausztralia_01

A parkba érve az első utunk a termeszvárakhoz vezetett. Hatalmas építmények ezek, van olyan, amelyiknek több, mint egy emberöltőnyi a kora. Persze ezekben már termeszek nem élnek, általában a hangyák beköltöznek, miután a termeszkolónia elpusztult.
A nap további részében megnéztük a Florence vízesést, majd felfrissülésnek csobbantunk egyet a vízesés lábánál lévő tóban. Hétvégére jött ki az itt tartózkodásunk, így elég sokan voltak a parkban, sokan fürdőztek velünk, főleg fiatalok.

litchfield-nemzeti-park_ausztralia_03

litchfield-nemzeti-park_ausztralia_04
Ezután a Tolmer vízesés felé vettük az irányt: itt egy hosszú tanösvényt bejárva jutottunk el a vízeséshez: bozótoson,köves-sziklás ösvényeken, folyóparton a sziklákon haladva jutottunk előre, mint valami NatGeos dokumentumfilmben, ahol minden kanyar után egy újabb sziklaformáció, egy újabb zúgó a folyón, azután egy nagyobb víznyelő, változatos, izgalmas séta volt! És persze az út végén a Tolmer vízesés is szép látványt nyújtott.

litchfield-nemzeti-park_ausztralia_07

A nap legvégén következett a Wangi vízesés: kicsit csalnunk kellett, mivel az oda vezető rövid sétány fadeszkái felújítás alatt voltak, így a lezárt kapunk belógtunk és néhány gyors kattintás és közös kép után már ott sem voltunk, amúgy is sötétedett, úgyhogy a parkban kerestünk szállást, majd tértünk nyugovóra.

litchfield-nemzeti-park_ausztralia_08
Másnap délelőtt még egy tanösvényt csak bevállaltunk, ami a Tjaetaba vízeséshez vezetett. Itt a vízesés tetejére vezetett a séta, így előröl nem is nagyon láttuk, viszont a rengeteg víz ott ömlött a mélybe a lábunknál a több tíz méteres mélységbe. A vízesés tetején még egy kis medence szerű tavacska is kialakult az évmilliók alatt, ami nagyon csábító volt a nagy hőségben, de az őslakosok egyik szent helyeként volt nyilvántartva, így a fürdés tilos volt.

litchfield-nemzeti-park_ausztralia_09

Ebben a nemzeti parkban is rengeteg, az őslakosok hiedelmeit szem előtt tartó korlátozás mellett lehetett szétnézni. Több, a folyók által kialakított „medence” szent területként volt nyilvántartva, itt táblák jelezték, hogy tilos a fürdés. A túraösvények elején pedig információs táblákról lehetett tájékozódni az aktuális szakasz érdekességeiről, hogyan működik a helyi flóra, fauna, miként épül be ez az őslakosság 60.000 éves hiedelemvilágába. Ez a park már Ausztrália trópusi területéhez tartozik, különleges állat és növényvilággal, amelyekkel mi is összefutottunk, de sajnos lefényképezni csak azokat tudtuk a sűrű dzsungelben, amelyek mozdulatlanok voltak, így sikerült néhány szép trópusi pókot is megörökíteni.

litchfield-nemzeti-park_ausztralia_10

litchfield-nemzeti-park_ausztralia_11

Copyright ©  2016 Varga Gábor. Minden jog fenntartva. A cikkben található minden kép és szöveg szerzői jogvédelem alatt áll, előzetes írásbeli engedély nélküli felhasználásuk, publikálásuk tilos.