Hiába jártál már több olasz nagyvárosban, Nápoly kirobbanó, színes, és néha kaotikus kavalkádjára semmi sem készíthet fel. Úgy tűnhet, hogy az egész város kint él az utcákon, amelyek a kikötőbe ereszkednek alá; mindenki egyszerre beszél és a tömeg hömpölyög. A színek élénkebbnek tűnnek, és pizza illata tölti be a levegőt – a nápolyiak állítják, hogy ők találták fel – hangos nevetéssel, és heves vitákkal fűszerezve a hamisítatlan dél-olasz atmoszférát. Ez a város minden érzékedet ébren tartja. Nápoly kulturális látványosságokban is bővelkedik, a világ egyik legnagyszerűbb régészeti múzeuma őrzi többek közt Pompeii kincseit. Századokon át Nápoly figyelmét és vagyonát elsősorban templomaira fordította, míg palotáit az európai arisztokrácia leghíresebb képviselői foglalták el. A város történelme a görögökig nyúlik vissza az i.e. 8. századra, majd szép sorban jöttek a bizánci, francia, spanyol és osztrák fennhatóságok, melyek mind nyomot hagytak a városon.
Szállást keresel Nápolyban? Ha hotelek helyett inkább magánszállást keresel nézz körül az Airbnb-n is. Ha meghívónkkal regisztrálsz most első foglalásodból 9000 Ft kedvezményt kapsz. Ismerkedj meg lépésről-lépésre az Airbnb-vel!
Nápolyi kikötő
Fotó: Robert Pittman
A vízpart mentén, a Mediterráneumra és a világra nyíló történelmi kapunál kezdd a vibráló város felfedezését! Nápoly Dél-Olaszország fő kikötője és a város szíve, gyönyörű kilátással az öblön át a Vezúvra, körben számos kávézóval és fagyizóval. Sétálgass itt, élvezd a látványt és az életteli atmoszférát, és teszteld le Nápoly hozzájárulását – Margherita pizzát- a gasztronómia történelméhez. A kikötő Nápoly központjában található. A Piazza Municipio térhez nagyon közel, attól délkeletre található a tengerpartot szinte teljesen elfoglaló kikötő, a Molo Angioino. Innen nyugatra található az Eliporto (Heliport), ahonnan rendszeres helikopter szolgáltatás érhető el Caprira, Ischiára, és a Capodichino Repülőtérre, a kirándulóhajók többsége a Calata di Beverello rakpartjától indul Ponzára, Caprira és Ischiára.
Capodimonte Királyi Palota és Múzeum
Fotó: Sallie
Eredetileg vadászlaknak szánták III. Károly király számára, azonban a Palazzo Reale di Capodimonte királyi rezidenciává nőtte ki magát, ma pedig Nápoly legjelentősebb múzeuma és galériája. Itt kapott helyet III. Károly király családi Farnese-gyűjteménye, melyet édesanyjától, Elisabetta Farnesetől, az utolsó pármai uralkodó leszármazottjától örökölt. A gyűjteményben helyet kaptak Tiziano által készített portrék az uralkodó család tagjairól, és ez képezi a Nápolyi Nemzeti Galéria (Galleria Nazionale) alapját, amelyik az egyik legnagyszerűbb művészeti gyűjtemény Olaszországban. A több mint 500 festményt magába foglaló gyűjteményben, a Tiziano képek mellett Mantegna, Caravaggio, Raphael, Botticelli, El Greco, Bellini művei, és 17-18. századi nápolyi művészek munkái is helyet kaptak. A királyi lakosztályokban eredeti 18. századi bútorokat, gobelineket, és porcelánokat láthatsz, amit a Bourbon és a Savoya dinasztiák idejében használtak a palotában. A rezidenciát körülvevő parkban- ami egykoron a király vadászterülete volt- III. Károly király megalapította a Capodimonte Porcelángyárat, mely évszázadok óta működik.
Nápolyi katedrális
Habár építése a késő 13. századra nyúlik vissza, a katedrálist jelentősen átalakították a földrengések miatt, különösen az 1456-os okozott nagy károkat. A katedrális egyik kápolnájából kialakított kincstárban őrzik a város védőszentjének, San Gennaro ereklyéjét, pontosabban a vérét, amelyet évente kétszer, május első szombatján és szeptember 19-én kihoznak a templomból. A dóm alapjául egy őskeresztény templom, a Santa Restituta bazilika szolgált a 4. századból. Ma csak a padló és az oszlopsorok tanúskodnak az egykori bazilikáról, amit 1294-ben összeépítettek a nápolyi dómmal. A Santa Restituta-bazilika része volt San Giovanni in Fonte, egy 4. századi keresztelőkápolna, amely nem csak Nápoly, de az egész nyugati világ egyik legrégebbi keresztelőkápolnája. A katedrálist az Érseki Palota, és számos más templom veszi körül, köztük a gótikus Santa Maria Donnaregina (kiváló 14. századi freskókkal); a barokk San Filippo Neri és San Paolo Maggiore templomok; és a helyreállított gótikus San Lorenzo Maggiore templom.
Cappella Sansevero
A Sansevero-kápolna 1590-ben épült, a Sansevero család privát kápolnájaként, mely később temetkezési helyként is szolgált. A 18. században a különc és fucsa Raimondo di Sangro, Sansevero hercege alakíttatta át barokk stílusban. Az általa rendelt szobrok közül a leginkább kiemelkedő a légies Fátyolos Jézus, amit Sammartino alkotott 1753-ban. A tökéletesen kidolgozott szobron a vizuális látvány felejthetetlen, a márványszobor rendkívül drámai módon mutatja be Jézus szenvedését az emberek számára. A kápolna legszokatlanabb kiállítása a két “anatómiai gép”, amely az emberi keringési rendszert és izomzatot mutatja be, ami valódi csontvázakra épült – egy férfiéra és egy állapotos nőére – drótok, selyem és méhviasz használatával. A herceg furcsa gyűjteménye, és a kápolnában megjelenő szabadkőműves szimbólumok után, nem nehéz elképzelni a szomszédos palotában folytatott tudományos kísérleteiről szóló sötét pletykákat.
San Gennaro Katakombái
Fotó: Rosino
Napoli Sotteranea, Nápoly földalatti városa, melyet régi vízvezetékek, katakombák és alagutak rendszere alkot. A földalatti komplexum a Vezúv vulkáni hamuja után maradt tufarétegekre épült. Itt található a leghíresebb, és ma is látogatható nápolyi katakomba, a San Gennaro ókeresztény temető. San Gennaro 2. századi katakombái, csakúgy, mint a római katakombák, átjárók és sírkamrák labirintusai, de építészetileg különlegesebbek, és szebb festményekkel díszítettek, mint a római hasonmásaik. Nevét az 5. században ide temetett San Gennaro püspökről, a város védőszentjéről kapta, és ez a katakomba egészen a 9. századig a nápolyi püspökök temetkezési helyéül szolgált. A San Gennaro-katakombákat Nápoly egyik legfiatalabb római katolikus templomából, az Incoronata Madre del Buon Consiglio templomból közelíthetjük meg.
Castel Nuovo és Castel dell’Ovo
Fotó: Maritè Toledo
A Piazza del Municipio déli oldalán, az öt tornyú Castel Nuovo, ami Maschio Angioino néven is ismert, Nápoly királyainak és alkirályainak a rezidenciája volt. Történelme tükrözi a változatos uralkodókat – francia, aragóniai, spanyol és osztrák –, akik mind hozzáépítettek, vagy átalakították az adott kornak, és stílusnak megfelelően. Eredetileg I. Anjou Károly építtette 1279-82 között, és I. Aragóniai Alfonso építtette a tornyok közé a kora reneszánsz Diadalívet 1453 és 1467 között, megünnepelve győzedelmes bejutását a városba. Néhány részét rendezvényekhez és kiállításokhoz használják, de a Fegyvercsarnok, a déli udvar, az V. Károly csarnok, és a Sala della Loggia általában nyitva állnak. Az udvarában áll a gótikus Santa Barbara templom (vagy Cappella Palatina).
Castel dell’Ovo
A legrégebbi vár Nápolyban, Tojásvár nevét a költőtől, Vergiliustól kapta, aki a vár egyik szobájában felfüggesztett egy vaskalitkát, benne egy lezárt üveggel, abban egy tojással és azt mondta, hogy ameddig az el nem törik, a vár mindenkori ura biztonságban van. De eltörött, a végzet beteljesedett, és a nápolyi Anjou -ház utolsó tagja itt halt meg, legalábbis a legenda így tartja.
San Domenico Maggiore
Fotó: Allan Parsons
A San Domenico Maggiore, ami 1300 körül épült, Nápoly leggyönyörűbb és legérdekesebb templomai közé tartozik, tele kora reneszánsz kori munkákkal. A díszes, kazettás mennyezet Cosimo Fanzago készítette magas oltárra vezeti a tekinteted. Mind a 24 oldalsó kápolnája bír valami érdekességgel, különösen a San Michele arkangyal kápolnája a jobb oldali hajó végében, ami egy 10. századi templomot foglal magába. A Cappellone Crocifissoban van egy 13. századi feszület, és a 15. századi Krisztus Temetése. Az itt tanult Szent Thomas Aquinasnak szentelt kápolnán túl van a sekrestye, freskókkal a mennyezetén, a dominikánusok által készített Hit Diadala az Eretnekségen, és egy galéria 45 szarkofággal, amelyek az Anjou ház tagjaihoz tartoznak.
Santa Lucia
Fotó: Albert
A Piazza del Plebiscitotól nyugatra, a Pizzofalcone lejtőin, a tengerig lenyúlva fekszik Santa Lucia negyede. A széles Via Santa Luciától délre fekvő terület modern utcákból áll, ám északra, a keskeny lépcsős utcák festői zűrzavarát találod, ahol láthatod – és átélheted – az igazi nápolyi atmoszférát. Kár lenne kihagyni ezt az igazán autentikus negyedet, ahol a fejed felett mosott ruhák száradnak, miközben az erkélyeken és ablakokon keresztül hangos beszélgetések zajlanak a keskeny utcákban. Színes hely ez a nap minden szakában, de különösen este élettel teli.
Santa Chiara
Fotó: sarahtarno
A Santa Chiara monostor zárdáját 1310-ben alapították, és inkább egy tengerparti üdülőfalu parkjának néz ki, mint egy apácazárdának. A Capodimonte porcelánműhelyben élénk színekkel és dizájnnal készült majolica csempék borítják a zárdát körülvevő 66 nyolcszögű oszlopot, és az oszlopok között húzódó padokat. Az 1700-as években készített majolika díszítés a hétköznapi életképek jeleneteivel, a világi életet csempészi be a monostor falai közé. Az oszlopcsarnok alatt, a kolostor mind a négy oldalát 17. századi freskók borítják ótestamentumi jelenetekkel. Számos érv szól Santa Chiara meglepő és gyönyörű zárdájának meglátogatása mellett. A II. világháború utáni károk helyreállítása közben, egy első századi római termálfürdő sértetlen maradványait fedezték fel, mely talán egy villa része volt. Ez, és más, 1-4. századból származó felfedezések egy kis régészeti területet és múzeumot alkotnak.
Palazzo Reale (Királyi Palota)
Fotó: Armando Mancini
A Piazza del Plebiscito keleti oldala mentén található a korábbi Királyi Palota, amit 1600-ban Domenico Fontana kezdett el, és 1837-41 között zajlott a felújítása. Ez az egyike annak a négy palotának a környéken, amit lakóhelyként használtak a Bourbon királyok. Egy pazar márvány lépcsőn felsétálva bejárhatod a tróntermet, színháztermet, a falikárpitokkal, freskókkal, porcelánnal díszített királyi (háló)szobákat. A palota egyik szárnyában ma Olaszország egyik legfontosabb történelmi könyvtára van, a Biblioteca Nazionale. A palotához kapcsolódik a Teatro San Carlo, Európa egyik legnagyobb színháza, és Itália egyik első számú operaháza. Kiemelkedő akusztikája mellett, a San Carlo operaházról elhíresült, hogy Olaszország leghangosabb és legkritikusabb hallgatósága jár ide. Jajj annak a tenornak, aki itt elrontja a magas C-t!