Főoldal / Top 10 / Top 10 látnivaló Nápolyban
napoly

Top 10 látnivaló Nápolyban

Hiába jártál már több olasz nagyvárosban, Nápoly kirobbanó, színes, és néha kaotikus kavalkádjára semmi sem készíthet fel. Úgy tűnhet, hogy az egész város kint él az utcákon, amelyek a kikötőbe ereszkednek alá;  mindenki egyszerre beszél és a tömeg hömpölyög. A színek élénkebbnek tűnnek, és pizza illata tölti be a levegőt – a nápolyiak állítják, hogy ők találták fel – hangos nevetéssel, és heves vitákkal fűszerezve a hamisítatlan dél-olasz atmoszférát. Ez a város minden érzékedet ébren tartja. Nápoly kulturális látványosságokban is bővelkedik, a világ egyik legnagyszerűbb régészeti múzeuma őrzi többek közt Pompeii kincseit. Századokon át Nápoly figyelmét és vagyonát elsősorban templomaira fordította, míg palotáit az európai arisztokrácia leghíresebb képviselői foglalták el. A város történelme a görögökig nyúlik vissza az i.e. 8. századra, majd szép sorban jöttek a bizánci, francia, spanyol és osztrák fennhatóságok, melyek mind nyomot hagytak a városon.

Nápolyi kikötő

kikoto_napolyFotó: Robert Pittman

A vízpart mentén, a Mediterráneumra és a világra nyíló történelmi kapunál kezdd a vibráló város felfedezését! Nápoly Dél-Olaszország  fő kikötője és a város szíve, gyönyörű kilátással az öblön át a Vezúvra, körben számos kávézóval és fagyizóval. Sétálgass itt, élvezd a látványt és az életteli atmoszférát, és teszteld le Nápoly hozzájárulását – Margherita pizzát- a gasztronómia történelméhez. A kikötő Nápoly központjában található.  A Piazza Municipio térhez nagyon közel, attól délkeletre található a tengerpartot szinte teljesen elfoglaló kikötő, a Molo Angioino. Innen nyugatra található az Eliporto (Heliport), ahonnan rendszeres helikopter szolgáltatás érhető el Caprira, Ischiára, és a Capodichino Repülőtérre, a kirándulóhajók többsége a  Calata di Beverello rakpartjától indul Ponzára, Caprira és Ischiára.

Capodimonte Királyi Palota és Múzeum

capodimonte_palota_napolyFotó: Sallie

Eredetileg vadászlaknak szánták III. Károly király számára, azonban a Palazzo Reale di Capodimonte királyi rezidenciává nőtte ki magát, ma pedig Nápoly legjelentősebb múzeuma és galériája.  Itt kapott helyet III. Károly király családi Farnese-gyűjteménye, melyet édesanyjától, Elisabetta Farnesetől, az utolsó pármai uralkodó leszármazottjától örökölt. A gyűjteményben helyet kaptak Tiziano által készített portrék az uralkodó család tagjairól, és ez képezi a Nápolyi Nemzeti Galéria (Galleria Nazionale) alapját, amelyik az egyik legnagyszerűbb művészeti gyűjtemény Olaszországban. A több mint 500 festményt magába foglaló gyűjteményben, a Tiziano képek mellett Mantegna, Caravaggio, Raphael, Botticelli, El Greco, Bellini művei, és 17-18. századi nápolyi művészek munkái is helyet kaptak. A királyi lakosztályokban eredeti 18. századi bútorokat, gobelineket, és porcelánokat láthatsz, amit a Bourbon és a Savoya dinasztiák idejében használtak a palotában. A rezidenciát körülvevő parkban- ami egykoron a király vadászterülete volt-  III. Károly király megalapította a Capodimonte Porcelángyárat, mely évszázadok óta működik.

Nápolyi katedrális

katedralis_napoly

Habár építése a késő 13. századra nyúlik vissza, a katedrálist jelentősen átalakították a földrengések miatt, különösen az 1456-os okozott nagy károkat. A katedrális egyik kápolnájából kialakított kincstárban őrzik a város védőszentjének, San Gennaro ereklyéjét, pontosabban a vérét, amelyet évente kétszer, május első szombatján és szeptember 19-én kihoznak a templomból. A dóm alapjául egy őskeresztény templom, a  Santa Restituta bazilika szolgált a 4. századból.  Ma csak a padló és az oszlopsorok tanúskodnak az egykori bazilikáról, amit 1294-ben összeépítettek a nápolyi dómmal. A Santa Restituta-bazilika része volt San Giovanni in Fonte, egy 4. századi keresztelőkápolna, amely nem csak Nápoly, de az egész nyugati világ egyik legrégebbi keresztelőkápolnája. A katedrálist az Érseki Palota, és számos más templom veszi körül, köztük a gótikus Santa Maria Donnaregina (kiváló 14. századi freskókkal); a barokk San Filippo Neri és San Paolo Maggiore templomok; és a helyreállított gótikus San Lorenzo Maggiore templom.

Cappella Sansevero

cappella-sansevero_napolyFotó: Marco Ghidelli

A Sansevero-kápolna  1590-ben épült, a Sansevero család privát kápolnájaként, mely később temetkezési helyként is szolgált. A 18. században a különc  és fucsa Raimondo di Sangro, Sansevero hercege alakíttatta át barokk stílusban. Az általa rendelt szobrok közül a leginkább kiemelkedő a légies Fátyolos Jézus, amit Sammartino alkotott 1753-ban. A tökéletesen kidolgozott szobron a vizuális látvány felejthetetlen, a márványszobor rendkívül drámai módon mutatja be Jézus szenvedését az emberek számára. A kápolna legszokatlanabb kiállítása a  két “anatómiai gép”, amely az emberi keringési rendszert és izomzatot mutatja be, ami valódi csontvázakra épült  – egy férfiéra és egy állapotos nőére – drótok, selyem és méhviasz használatával. A herceg furcsa gyűjteménye, és a kápolnában megjelenő szabadkőműves szimbólumok után, nem nehéz elképzelni a szomszédos palotában folytatott tudományos kísérleteiről szóló sötét pletykákat.

 

San Gennaro Katakombái

san-gennaro-katakombai_napolyFotó: Rosino

Napoli Sotteranea, Nápoly földalatti városa, melyet régi vízvezetékek, katakombák és alagutak rendszere alkot. A földalatti komplexum a Vezúv vulkáni hamuja után maradt tufarétegekre épült. Itt található a leghíresebb, és ma is látogatható nápolyi katakomba, a San Gennaro ókeresztény temető. San Gennaro 2. századi katakombái, csakúgy, mint a római katakombák, átjárók és sírkamrák labirintusai, de építészetileg különlegesebbek, és szebb festményekkel díszítettek, mint a római hasonmásaik.  Nevét az 5. században ide temetett San Gennaro püspökről, a város védőszentjéről kapta, és ez a katakomba egészen a 9. századig a nápolyi püspökök temetkezési helyéül szolgált. A San Gennaro-katakombákat Nápoly egyik legfiatalabb római katolikus templomából, az Incoronata Madre del Buon Consiglio templomból közelíthetjük meg.

 

Castel Nuovo és Castel dell’Ovo

 

SONY DSCFotó:  Maritè Toledo

A Piazza del Municipio déli oldalán, az öt tornyú Castel Nuovo, ami Maschio Angioino néven is ismert, Nápoly királyainak és alkirályainak a rezidenciája volt. Történelme tükrözi a változatos uralkodókat – francia, aragóniai, spanyol és osztrák –, akik mind hozzáépítettek, vagy átalakították az adott kornak, és stílusnak megfelelően. Eredetileg I. Anjou Károly építtette 1279-82 között, és I. Aragóniai Alfonso építtette a tornyok közé a kora reneszánsz Diadalívet 1453 és 1467 között, megünnepelve győzedelmes bejutását a városba. Néhány részét rendezvényekhez és kiállításokhoz használják, de a Fegyvercsarnok, a déli udvar, az V. Károly csarnok, és a Sala della Loggia általában nyitva állnak. Az udvarában áll a gótikus Santa Barbara templom (vagy Cappella Palatina).

Castel dell’Ovo
A legrégebbi vár Nápolyban,  Tojásvár  nevét a költőtől, Vergiliustól kapta, aki a vár egyik szobájában felfüggesztett egy vaskalitkát, benne egy lezárt üveggel, abban egy tojással és azt mondta, hogy ameddig az el nem törik, a vár mindenkori ura biztonságban van. De eltörött, a végzet beteljesedett, és a nápolyi Anjou -ház utolsó tagja itt halt meg, legalábbis a legenda így tartja.

 

San Domenico Maggiore

san-domenico-maggiore_napolyFotó: Allan Parsons

A San Domenico Maggiore, ami 1300 körül épült, Nápoly leggyönyörűbb és legérdekesebb templomai közé tartozik, tele kora reneszánsz kori munkákkal. A díszes, kazettás mennyezet Cosimo Fanzago készítette magas oltárra vezeti a tekinteted. Mind a 24 oldalsó kápolnája bír valami érdekességgel, különösen a San Michele arkangyal kápolnája a jobb oldali hajó végében, ami egy 10. századi templomot foglal magába. A Cappellone Crocifissoban van egy 13. századi feszület, és a 15. századi Krisztus Temetése. Az itt tanult Szent Thomas Aquinasnak szentelt kápolnán túl van a sekrestye, freskókkal a  mennyezetén, a dominikánusok által készített Hit Diadala az Eretnekségen, és egy galéria 45 szarkofággal, amelyek az Anjou ház tagjaihoz tartoznak.

Santa Lucia

santa-lucia_napolyFotó: Albert

A Piazza del Plebiscitotól nyugatra, a Pizzofalcone lejtőin, a tengerig lenyúlva fekszik Santa Lucia negyede. A széles Via Santa Luciától délre fekvő terület modern utcákból áll, ám északra, a keskeny lépcsős utcák festői zűrzavarát találod, ahol láthatod – és átélheted – az igazi nápolyi atmoszférát. Kár lenne kihagyni ezt az igazán autentikus negyedet, ahol a fejed felett mosott ruhák száradnak, miközben az erkélyeken és ablakokon keresztül hangos beszélgetések zajlanak a keskeny utcákban. Színes hely ez a nap minden szakában, de különösen este élettel teli.

Santa Chiara

santa-chiara_napolyFotó: sarahtarno

A Santa Chiara monostor zárdáját 1310-ben alapították, és inkább egy tengerparti üdülőfalu parkjának néz ki, mint egy apácazárdának. A Capodimonte porcelánműhelyben élénk színekkel és dizájnnal készült majolica csempék borítják a zárdát körülvevő 66 nyolcszögű oszlopot, és  az oszlopok között húzódó padokat. Az 1700-as években készített majolika díszítés a hétköznapi életképek jeleneteivel, a világi életet csempészi be a monostor falai közé.  Az oszlopcsarnok alatt, a kolostor mind a négy oldalát 17. századi freskók borítják ótestamentumi jelenetekkel. Számos érv szól Santa Chiara meglepő és gyönyörű zárdájának  meglátogatása mellett. A II. világháború utáni károk helyreállítása közben, egy első századi római termálfürdő sértetlen maradványait fedezték fel, mely talán egy villa része volt. Ez, és más, 1-4. századból származó felfedezések egy kis régészeti területet és múzeumot alkotnak.

 

Palazzo Reale (Királyi Palota)

palazzo-reale_kiralyi-palota_napolyFotó: Armando Mancini

A Piazza del Plebiscito keleti oldala mentén található a korábbi Királyi Palota, amit 1600-ban Domenico Fontana kezdett el, és 1837-41 között zajlott a felújítása. Ez az egyike annak a négy palotának a környéken, amit lakóhelyként használtak a Bourbon királyok.  Egy pazar márvány lépcsőn felsétálva bejárhatod a tróntermet, színháztermet, a falikárpitokkal, freskókkal, porcelánnal díszített királyi (háló)szobákat. A palota egyik szárnyában ma Olaszország egyik legfontosabb történelmi könyvtára van, a Biblioteca Nazionale. A palotához kapcsolódik a Teatro San Carlo, Európa egyik legnagyobb színháza, és Itália egyik első számú operaháza. Kiemelkedő akusztikája mellett, a San Carlo operaházról elhíresült, hogy Olaszország leghangosabb és legkritikusabb hallgatósága jár ide. Jajj annak a tenornak, aki itt elrontja a magas C-t!