Főoldal / Kaland / Utazás a Transzszibériai vasúton
transzsziberiai_vasut_03

Utazás a Transzszibériai vasúton

Szerintem sokan álmodozunk arról, hogy majd egyszer felülünk egy hosszú vonatra, ami majd elvisz minket álmaink földjére, az ismeretlenbe. Valami ilyesmit éreztem én is, mikor felszálltam a Kazanskaya vasútállomáson Moszkvában, hogy elinduljak kelet felé. De kezdjük az elején!

Már egy jó ideje vágytam arra, hogy belevágjak egy olyan utazásba, ami teljesen kötetlen. Amikor nincs meg az időpontja a hazatérésnek. Felmondtam munkahelyeimen, hogy megvalósítsam legnagyobb álmomat: egy világkörüli utat. Mivel munkanélküliként rengeteg időm lett, gondoltam sokkal izgalmasabb út elé nézek majd, ha repülés helyett kivonatozok Hong Kongba. Mikor eljött a nagy nap, felszálltam a szülőfalumban, Poroszlón a debreceni vonatra, majd onnan a határig utaztam. Ezután az ukrán főváros jött, onnan Moszkva és sok más csodálatos orosz város és persze természeti látnivaló. Oroszországban, Mongóliában és Kínában kb. egy-egy hónapot töltöttem el. A Moszkva-Peking járatra felszállva, megszakítás nélkül 9 nap alatt juthatunk el a kínai fővárosba.

transzsziberiai_vasut_06

Az orosz jegyeimet a vasúttársaság hivatalos honlapján vásároltam meg. Csak ki kellett választanom a desztinációt és hogy hányas számú vagonban és ágyon akarok majd aludni. Végül kinyomtattam a jegyet és már szállhattam is fel a vonatra. Olvastam egy-két helyen, hogy ilyenkor, nyáron sokan utaznak és előfordulhat, hogy elfogynak a jegyek, így jobbnak láttam ezt előre elintézni.

Mielőtt felszálltam, a kalauznő elkérte az útlevelemet és a jegyemet, ami a harmadosztályra szólt. Ezt úgy kell elképzelni, hogy 52 ember utazik egy vagonban, ahol nincsenek fülkék. Az egyik oldalon négy ágy, a másikon pedig kettő. A kettes ágyaknál az alsókból két ülést és egy asztalt lehet kreálni. A felsőn lévő utasok leülhetek az alsó ágyra, mivel a fenti kicsit szűkös. Akármilyen alacsony termetű is az ember, nem tud felülni odafent.

transzsziberiai_vasut_01Harmadosztály az orosz vonatokon

Minden utasnak jár egy párna és egy puha matrac, amit leterít az ágyára. Aztán felszállás után már jön is a kalauz és szétosztja az új felszállóknak a zacskóba becsomagolt két lepedőt, egy párnahuzatot és egy kis törölközőt. Ha valaki akar plédet is vehet el, de a vonatokon, amiken én utaztam általában 26-28 fok volt. Csak minden második ablakot lehetett kinyitni, annak is csak a felső részét egy kis résnyire. Mindenféle étel illatok, majd később, mikor az emberek már ledőltek pihenni/aludni, a lábszag is terjengett. Nem volt olyan vészes amúgy. Mindössze egyszer utaztam olyan szerelvényben, ahol volt légkondicionáló…ott sokkal kellemesebb volt a levegő.

Ezt az egész transzszibériai utazást úgy képzeltem el, hogy majd rengeteg utazóval fogok találkozni a vonaton és jókat beszélgetünk, kártyázunk meg talán vodkázunk is. Nos, egyetlen egy külföldivel sem találkoztam, mindenki orosz volt, ráadásul senki nem beszélt angolul. Az is tévedés, hogy az emberek innának utazás közben. Nem tudok oroszul, de talán ki is volt írva, hogy tilos is az alkoholfogyasztás, ennek ellenére azért volt szerencsém egy-két ittas emberhez. Az egyik annyira részeg volt, hogy ültében leesett az ágyak közé középre. Nos, neki tényleg erős vodkaszaga volt.

Forró víz mindig elérhető a vagon végében található vízmelegítőből, nem kell érte fizetni sem, így teázni, kávézni folyamatosan lehet. Sokan instant, kis dobozkákban lévő leveseket vesznek, amit felöntenek vízzel és már fogyasztható is. Én ezt inkább kihagytam.

transzsziberiai_vasut_07Forró víz mindig elérhető

Egyszer egy egész “seregnyi” katona közé foglaltam be a jegyemet. Érdekes volt. Eszembe jutott “A szibéria borbély” című film, amiben egy nő a Transzszibéria expresszen utazik és találkozik egy helyes orosz katonával. Persze egymásba szerettek… Én voltam egyedül nő közöttük a vonat végében. A fiatal katonák próbáltak beszélgetni, de persze egyikük sem tudott egy szót se angolul.
A hadnagy aludt mellettem. Egyszer elővett egy papírt, amire elkezdett rajzolni. Figyeltem, hogy mi lesz belőle. A fiatal katonákat kérdezte ki a rendfokozati jelzésekről. Mindenkinek oda kellett ülnie és elmondani, hogy melyik mit jelent.

Ezt már olvastad?
Surfing the Planet – Egy világkörüli út kulisszatitkai: A szállás

A vonaton sakkot és kártyát is lehetett kérni. A katonák igen gyakran játszottak, azt hittem, hogy ők hozták magukkal, de nem. Egyik este jött a kalauznő, hogy most már vissza kell adniuk…a játék közepén.  A hadnagyék nem örültek neki. Teljesen igazuk volt, egy fejrázós mosollyal tudattam velük, hogy ez szerintem sincs rendjén és ők is elkezdtek mosolyogni. Este aztán, lefekvés előtt minden kiskatonának sorba kellett állni és a név után mondani (gondolom azt, hogy) “jelen”…s mindezt alsónadrágban. Én már a takaróm alatt voltam, elkezdtem röhögni, de ők nagyon komolyan végigcsinálták minden alkalommal a procedúrát. Amire nem számítottam, de minden férfi udvarias, kinyitják a kocsiajtót is és mindig előre engedik a nőket.

Megpróbáltam kommunikálni a hadnaggyal, mert csak úgy ültünk az ágyunkon és bámultunk ki a fejünkből. Sajnos tényleg egy szót sem tudott angolul. Valamennyit “beszélgettünk” kézzel-lábbal. Kérdeztem, hogy járt-e már Európában. Mutatta, hogy ő a hadseregben van és bizony nem mehet oda a múlt miatt. Ezt már több embertől is hallottam Oroszországban, fiataloktól is, hogy nem utaznak oda a II. világháborúban történtek miatt. Úgy tűnik, van, aki a múltban él.

Az egyik nemzeti parkban találkoztam egy idősebb férfival. Mondtam, hogy beszélek angolul meg németül is. Erre, hogy ő bizony tud ez utóbbi nyelven egy mondatot: “Alle sieben Sekunden stirbt ein deutscher Soldat” – vagyis “Minden hetedik másodpercben meghal egy német katona”. Leesett az állam, inkább nem mondtam semmit…

transzsziberiai_vasut_05Stolby Nemzeti Park: ahol 90 méter magas sziklákra mászhatunk fel

Visszatérve a vonatozásra…a menetidő lehetne rövidebb, de a nagyobb városokban megáll a vonat 30 vagy akár 50 percre is. Ilyenkor az emberek leszállnak, elszívnak 1-2 cigit. Az árusok odajönnek a leszálló utasokhoz, friss ételeket kínálva: sült halat, burgonyával vagy káposztával töltött pirogot. Az állomáson lévő kis bódékból pedig beszerezhető egy, az oroszok által nagyon kedvelt tölcséres jégkrém, amit nem csak a gyerekek, de a férfiak is imádnak.

transzsziberiai_vasut_02

Az indulási idő és az állomásokon lévő órák mind a moszkvai időhöz vannak állítva, az egész országban. A vonatról gyönyörű a kilátás, szinte megunhatatlan. Többen is mondták nekem – helyiek -, hogy miért tetszik nekem annyira ez a Szibéria, hiszen csak erdőt, erdőt és erdőt látni. Mondtam, hogy pont ezért, imádom a természetet és ha napokig csak fenyőerdőket bámulok, már boldoggá tesz. Néha láttam a semmi közepén egy-egy utat, de alig volt forgalom, csak 1-2 autó tűnt fel a távolban.

transzsziberiai_vasut_03

Az alvás a vonaton nekem nem nagyon ment, minden második órában felébredtem, mert néha nagyokat mozdult a szerelvény, hangos is volt és meleg is volt rajta. Ráadásul hajnali kettőkor kelt a nap, világosban nem tud olyan jól pihen az ember.
A kalauznő naponta háromszor beöltözik takarítónéninek. Felveszi a köpenyét, fogja a kis seprűjét meg egy kiszúrt kupakkal lezárt fél literes műanyag flakont és vizet locsolva a padlóra  szedi össze a seprűvel a piszkot. Ezután fel is mos és a WC-t is rendbe rakja. Mindig van papír és kéztörlő bent.

transzsziberiai_vasut_04

45 perccel az úti célra érkezés előtt a kalauznő felébresztett. Minden alkalommal szól az utasnak, ha lassan le kell szállnia. Összeszedtem a holmimat, megmosakodtam a WC-ben, ami nem volt túl higiénikus. A pizsamanadrágomat már rutinosan átvettem a takaró alatt, a többit a mosdóban cseréltem le. Jöhettek az utolsó simítások: ágynemű lehúzása és visszaszolgáltatása, majd a matrac összecsavarása a párnával együtt.

…és már meg is érkeztem az ismeretlenbe, ahol újabb felejthetetlen kalandok vártak rám…

Copyright ©  2017  Czeglédi Dóra. Minden jog fenntartva. A cikkben található minden kép és szöveg szerzői jogvédelem alatt áll, előzetes írásbeli engedély nélküli felhasználásuk, publikálásuk tilos.