Főoldal / Kaland / Így lettem önkéntes az oroszlánokkal suttogó táborában, Dél-Afrikában
kevin richardsons wildlife sanctuary_del afrika_14

Így lettem önkéntes az oroszlánokkal suttogó táborában, Dél-Afrikában

Gyerekkoromban gyakran ábrándoztam Afrikáról és az ott élő állatokról, különösen az oroszlánokról. Valamiért vonzott az ottani táj és élővilág, noha csak képekről és az állatkertből ismertem. Néhány éve ez az elfeledett és gyerekesnek tartott álom újra motoszkálni kezdett bennem, olyannyira, hogy elkezdtem utánaolvasni, hogyan is lehetne megvalósítani. Az, hogy egy oroszlánmenhelyen szeretnék önkénteskedni, az elejétől fogva  teljesen egyértelmű volt.

Ha a google-ba beírja valaki az “africa”, “volunteer” és “lion” kulcsszavakat, megannyi szupernek tűnő lehetőség jön fel. Alaposabb utánaolvasás után azonban összeáll a kép. Az elképesztően vonzó, cuki kisoroszlánok etetésével és simogatásával kecsegtető helyek sok mindennek tekinthetők, csak éppen nem természetvédelemnek. Dél-Afrikában különösen elterjedtek az ún. breeding farmok, ahol a gyanútlan turisták és önkéntesek vagyonokat fizetnek egy-egy kisoroszlános szelfiért, vagy egy közös sétáért egy már nagyobb kölykökkel. Arra viszont kevesen gondolnak, hogy mi lesz ezekkel az oroszlánokkal, ha megnőnek, ha már nem lehet őket simogatni és sétáltatni sem. Naív, aki elhiszi, hogy ezt a több ezer ember által nevelt oroszlánt vissza lehet engedni a természetbe, így a rideg valóság az, hogy a szerencsésebbeket állatkertbe adják el, míg a többségük sajnos az ún. canned hunting, azaz bekerített vadászat áldozata lesz. Bármely trófeavadász hatalmas összegért cserébe kilőhet egy oroszlánt, amelyet épp akkor engedtek életében először a “szabadba”, sok esetben nyugtatóval tetézve, hogy nehogy nehéz dolga legyen a vadásznak. Gyönyörű dicsőség.

Szóval a kisoroszlán simogató helyek kilövése után, olyan lehetőségek után kutattam, ahol a munkám és a befizetett pénzem biztosan jó helyre kerül. Így találtam rá az oroszlánokkal suttogóként is ismert Kevin Richardson oldalára. Kevin fiatal korában maga is egy oroszlánparkban dolgozott, ahol szoros kapcsolatot alakított ki egy oroszlánkölyök testvérpárral, Tauval és Napóleonnal.

kevin richardsons wildlife sanctuary_del afrika_01Tau, Kevin egyik első oroszlánja, aki 18 éves

Majd a valóságra rádöbbenve e két kölyköt elsőként kimentve alapította meg a menhelyét. A Kevin Richardson’s Wildlife Sanctuary Johannesburgtól másfél órányira, a Dinokeng Nemzeti Park Welgedachtnak hívott területén található. Jelenleg 33 oroszlánnak, 18 pöttyös, 2 csíkos hiénának és 4 fekete leopárdnak ad otthont. Szinte mindegyik állat különböző tényészfarmokról mentett. Kevin menhelyén nincs tenyésztés, nem születnek kisoroszlánok. A cél, hogy az itt élő állatok békében és megfelelő környezetben élhessenek életük végéig. Engem lenyűgözött a kapcsolat, amit Kevin kölyökkoruktól kezdve alakított ki az állatokkal, így nem volt kérdéses, hogy ide szeretnék eljutni.

kevin richardsons wildlife sanctuary_del afrika_09Kevin és Vayetse séta közben

Az első pont, ahol az ember megtorpan, az a költségek összeszámolása. Sokakban logikusan felmerül a kérdés, hogy miért is kell fizetni, azért hogy önkénteskedjek? Nos Kevinnél két hetet töltöttem, szuper és tiszta volt a szállás, iható a csapvíz, kaptunk elképesztően finom reggelit, ebédet és vacsorát, mellettünk volt folyamatosan egy állatgondozó / önkéntes koordinátor, aki felügyelte a munkának plusz heti egyszer szafarira is elvittek. Ha ezeket összeadjuk és hozzátesszük, hogy a fennmaradó részt a menhelyre költik, úgy már logikus, hogy miért nincs is ez ingyen.

A másik a család és az ismerősök kétségbeesése és aggódása. Egyedül? Afrikába? Megőrültél? Ha ezeken túljut az ember, el is kezdődhet a szervezés.

Kevinékhez egy, két, illetve 4 hétre lehet menni önkénteskedni. Munka mellett sajnos maximum a két hét jöhetett szóba. Miután lefoglaltam az időpontot Kevin feleségével, Mandyvel egyeztetve és a repülőjegyemet is megvettem, jöhetett a többi intéznivaló. Vízum 30 napon belüli időtartamra nem kell, kötelező oltás nincs, csak ajánlott, amiket én be is adattam. Vettem néhány hasznos ruhadarabot, mint túracipő és túranadrág, mindenből az olcsóbbat, mert tudtam, hogy itt nem lehet megúszni szakadás és kimoshatatlan foltok nélkül.

Majd gyorsan el is jött az indulás napja, április első vasárnapján. A repjegyet úgy érdemes venni, hogy hétfőn érkezz és indulj haza, ugyanis akkor van szervezett transzfer a reptérről. Közel egy napos utazás után két francia lánnyal együtt szedett minket össze a reptéren Albert, a sofőrünk. Ahogy kocsival hagytuk el a várost és kezdtük elérni a természetet, úgy kezdtem én is egyre nagyobb boldogságot érezni magamban, hát itt vagyok, megcsináltam.
Érkezés után rögtön Mandy fogadott minket, megmutatták a szállásunkat, ami egyszerű, de otthonos volt.

kevin richardsons wildlife sanctuary_del afrika_10Szállás: önkéntes ház és szoba

Az önkéntesek 2, illetve 4 fős apartmanokban vannak elhelyezve, egyszerre max. 12 embert tudnak fogadni, de amikor én ott voltam, az első héten összesen, öten, majd a másodikon hatan voltunk. A menhelyen dolgozók szállása szintén itt van, illetve van egy közös étkező – nappali, sőt egy pici medence is. Miután az egyik önkéntes koordinátor megtartotta az eligazításunkat, elindultunk a menhelyre, ami kocsival 10 percre volt a szállástól. Már itt fantasztikus élményben volt részem, struccok, zebrák, antilopok, impalák, gnúk és zsiráfok mindenfelé.

Ezt már olvastad?
Mit csinál 130 digitális nomád egy óceánjárón? - Utazás a Nomad Cruise fedélzetén

kevin richardsons wildlife sanctuary_del afrika_13

De a legcsodálatosabb az volt, amikor megpillantottam az első oroszlánokat. Az állatok 9 elkülönített hatalmas bekerített területen élnek, különböző összeállítású falkákban. Kevin és csapata folyamatosan rotálja őket, hogy mindig újabb szagokkal és környezettel találkozzanak.

kevin richardsons wildlife sanctuary_del afrika_14

George és Yame – Spanyolországból mentett fiatal (2 éves) testvérpár

Már az érkezésemet követő napon részt vehettem Kevinnel egy sétán, ahová egy hím és két nőstény oroszlánt vitt ki magával.

kevin richardsons wildlife sanctuary_del afrika_15 Kevin és egy nőstényoroszlán séta közben

Mi önkéntesek természetesen csak az autóból figyelhetjük, ahogy Kevin sétál és játszik ezekkel a fenséges állatokkal. A séta célja szintén az, hogy az állatok (és mellékesen az önkéntesek is) boldogabbak legyenek, új impulzusok, ingerek és szagok érik őket. Ettől kiegyensúlyozottabbak lesznek. Kevin elmagyarázza, hogy azért vagyunk biztonságban a nyitott tetejű autóban, mert bizony mi nem szerepelünk az oroszlánok prioritási listáján. A hím elsődlegesen a terület megjelöléséről gondoskodik, míg a nőstények rögtön zsákmány után néznek.

kevin richardsons wildlife sanctuary_del afrika_21

A munkás napok viszonylag megszokott menetrend szerint zajlanak. 7.30-kor reggeli, majd séta a hűtőkamrához, illetve a szerszámos kamrákhoz összeszedni az aznapi munkához a kellékeket. Etetés egy héten kétszer, szerdán és szombaton van. Ezek a legkeményebb, de egyben legizgalmasabb napok. A hús adományként érkezik a környező farmokon természetes módon elhullott állatok formájában (lovak, szamarak, zebrák, impalák, gnúk, disznók stb.) Ezeket az ott dolgozók többnyire előkészítik nekünk hatalmas ládákba falkánként, de van, hogy magunknak kell a húsdarabolást is csinálni. A gondozó mindig elmondja, hogy volunteers volunteer, azaz semmi sem kötelező. Aki nem bírja a látványt és a szagot, annak nem kell ebben részt vennie. De én ezért mentem, hogy mindent átéljek és kipróbáljak, így nem féltem összekoszolni és összevérezni magam.

kevin richardsons wildlife sanctuary_del afrika_16

Az állatok kenneljeiben találhatók kis bunkerszerű betonházak, amiknek az állatok felől és kívülről is van bejárata. Az etetésnél az első, hogy innen kizárjuk az állatokat. Utána bevisszük a húsokat, majd a megfelelő sorrendben visszaengedjük az állatokat és bezárjuk őket ezekbe a kis bunkerekbe. Amíg ők ott esznek, addig mi bent a kenneljüket a területeket egymás között felosztva végigjárjuk és összeszedjük a korábbi etetésből megmaradt csontokat és az ürüléket. Az etetés végén visszaengedjük az állatokat a kennelbe, kizárjuk őket a bunkerből és azt takarítjuk ki, többek között  a maradék húsdarabokat összeszedve és felmosva.

kevin richardsons wildlife sanctuary_del afrika_19

A többi napon a kerítéseket és a környékét javítjuk, tesszük rendbe, fákat és növényeket metszünk és írtunk, kitakarítjuk a légycsapdákat és lemossuk a kocsikat is akár.

A dolgos napok sem telnek el azonban szórakozás nélkül. Néha beülünk a két csíkos hiénához egy nagy körbe a fűbe és várjuk, hogy közel jöjjenek, megszaglásszanak és megsimogathassuk őket. Ők barátságosak, sőt félénkek, ők az egyedüliek, akikkel közvetlen interakciónk lehet.

kevin richardsons wildlife sanctuary_del afrika_23

kevin richardsons wildlife sanctuary_del afrika_22

Máskor a szomszédos parkból szólnak, hogy egy nyomkövetővel megjelölt gepárd és társa átjöttek a mi területünkre, így hát elindulunk őket bemérni és meglesni. Sajnos a szél nem kedvez nekünk, így a gepárd keresés nem sikeres, de így is nagyon izgalmas volt. Egy másik nap orrszarvú téved a menhely közelébe, őt szerencsére megtaláljuk és sokáig figyeljük. Lenyűgöző látvány.

kevin richardsons wildlife sanctuary_del afrika_02

Hetente egyszer-kétszer bor, sör és rágcsa kíséretében elautókázunk a legmagasabb dombtetőre a közelben és együtt nézzük a naplementét, ami minden nap más és csodás látvány.

kevin richardsons wildlife sanctuary_del afrika_03

Esténként közös vacsi, tábortűz a dolgozókkal és a többi önkéntessel a világ minden tájáról. A wifi gyenge, így senki nem netezik, csak beszélgetünk és ismerkedünk. Kevin is gyakran meglátogat minket vagy csak összefutunk vele, ahogy épp bent üldögél és időt tölt az oroszlánokkal. Nagyon kedves és türelmes, sőt beszédes, minden kérdésre szívesen válaszol.

kevin richardsons wildlife sanctuary_del afrika_04

Péntekenként pedig elvisznek minket a közeli Mongena Nemzeti Parkba szafarira. Egyszer délutáni, máskor hajnali szafarira megyünk. Itt aztán mindent lehet látni, krokodilt, vizilovat, elefántot, vad oroszlánokat, zsiráfot. A parkban található étterem körül zebrák legelésznek mindenfelé, bár nem barátkoznak, de gyönyörűek.

Az állatok fenségessége, az emberek kedvessége, az hogy minden éjjel gnú bőgésre és sakálvonyításra alszom el, hogy megfeledkezek a külvilágról, nincsenek hírek, emailek semmi, ez mind nem könnyíti meg az utolsó napot, amikor eljön a búcsú pillanata.

Egyáltalán nem vágyom haza, hosszú út után a budapesti reptéren úgy érzem magam, mint egy földönkívüli, zúg a fejem, zavarnak a hangok. És ez így is marad jó ideig. Egy ausztrál önkéntes lány, aki már harmadjára volt Kevinnél megjósolta, hogy ez lesz, ha hazajövök megváltozik az életem, semmi sem lesz ugyanolyan és csak arra tudok gondolni, hogy visszatérjek. Így is van, már a következő utamat tervezem.

Copyright ©  2016 Urbán Orsi. Minden jog fenntartva. A cikkben található minden kép és szöveg szerzői jogvédelem alatt áll, előzetes írásbeli engedély nélküli felhasználásuk, publikálásuk tilos.