Főoldal / Érdekességek / 30 év világutazói tapasztalat egy könyvben – interjú Travellinával

30 év világutazói tapasztalat egy könyvben – interjú Travellinával

Travellinát vagyis Kisgyörgy Évát már évek óta ismerem virtuálisan. Bár futólag is találkoztunk már néhányszor az elmúlt hetekben megjelenő könyve, a Világutazók kézikönyve remek alkalom volt arra, hogy jó néhány órát beszélgessünk utazásokról, tapasztalatot cseréljünk és közben még egy miniinterjút is készíthessünk egy igazi világjáróval.

Hogyan született meg a könyv ötlete?
Régi dédelgetett álmom volt, de eredetileg egy más típusú könyvet akartam írni. A történet oda nyúlik vissza, hogy 1996-ban kezdtem el blogot írni, amikor még nem volt ennyire elterjedt az internet. Az így született bejegyzéseket a szüleim is előszeretettel olvasták, úgyhogy nekik ki kellett nyomtatnom, és így adták kézről-kézre, először csak szomszédok, ismerősök és barátok között, sőt, elküldték postán a rokonoknak, így Tunyogmatolcson is ezt olvasták. Tehát offline életre kelt a blog tartalma, és már ekkor megfogalmazódott bennem a könyv gondolata, hogy így több embert tudnék elérni. Eredetileg az útleírásokat szerettem volna megjelentetni, hogy az akkoriban még sokak számára nem elérhető internet helyett papíron is olvasható legyen. De túl lassan haladtam, az internet pedig átvette az uralmat az elkövetkező évtizedekben. Aztán később, ahogy egyre több olvasóm lett, akik rengeteg kérdéssel kerestek meg, elkezdtem gyűjtögeti és lejegyzetelni az addigi gyakorlati tapasztalataimat, melyek közül néhányat, mint a repjegykeresés, szálláskeresés már a blogon is megosztottam.

travellina_vilagutazok-kezikonyve

Mennyi idő alatt született meg a Világutazók kézikönyve?
Már évek óta dolgoztam az anyagon, gyűjtöttem a tapasztalatokat és jegyzeteltem minden trükköt, tippet, amit az elmúlt években szereztem. Tavasszal keresett meg egy kiadó, hogy lenne-e kedvem írni egy könyvet. Elmesélték, hogy mire gondolnak, és mit gondolok, mennyi idő alatt lehetne összeállítani egy ilyen jellegű könyvet. Pont azt vázolták fel, ami már készen volt. Mondtam, hogy hazamegyek és átküldöm – amin persze jól meglepődtek. Végül nem ők adták ki, hanem egy másik kiadó, akik gyorsabban tettek elém egy szerződést. Az én extrém közgazdászfejemnek köszönhetően az egész könyv kezdetben szinte csak listákból állt, úgyhogy egy főszerencse volt a grafikus, aki rengeteget hozzátett a könyvhöz. Rajzaival remekül sikerült lazítania az én sarkos, végletekig gyakorlatias stílusomon.

Ha szeretnétek megrendelni a könyvet, most 20% kedvezménnyel megtehetitek.

Azt hiszem adja magát a kérdés, hogy ebben az online, pörgős világban, amikor magad is blogolsz, miért papíralapú könyvet készítettél?
Sokat gondolkoztam, hogy online vagy offline kiadás legyen. És bár a rengeteg webcím miatt praktikusabb és indokoltabb lett volna az e-könyv, mégis szerettem volna egy kézzelfogható, hagyományos könyvet készíteni, ami számomra sokkal nagyobb kihívást jelent, mint az online. Blogom már van 20 éve, egy online termék nem okozott volna akkora örömet, mint valami egészen más.

travellina_interju

Beleolvasva a könyvbe vagy akár csak a tartalomjegyzéket megnézve, azt hiszem, mondhatjuk, hogy a könyv a teljesen kezdő utazóktól a gyakorlottakig tartogat hasznos tanácsokat. Te kinek ajánlod a könyvet?
Azt szerettem volna, hogy egy kis iránymutatást és magabiztosságot adjak annak, aki még soha nem utazott, ezért a legkisebb dolgokra is igyekeztem gondolni. De az elmúlt 30 év tapasztalata alapján talán még a rutinos utazók is találnak maguknak hasznos ötleteket. Tavasszal egy workshop alkalmával az olvasóimon „leteszteltem” a könyv anyagát. Figyeltem, hogy mely témák azok, amiket jobban ki kellene még fejtenem, ahol még maradtak fehér foltok.

travellina_bhutanBhután/Travellina

Mit gondolsz, az elmúlt harminc év tapasztalatai hogyan alakították az utazási szokásaidat és az utazáshoz való hozzáállásod?
Egyrészt lassabban, alaposabban utazok. Eleinte, mint legtöbben, hirtelen azonnal látni akartam mindent, ide-oda rohangáltam a nagyvilágban, és főleg a híresebb látnivalókra koncentráltam. Most már inkább csak egy-egy országot vagy régiót járok be egy utazás alkalmával, de azt mélyebben, jobban magamba szívva az élményeket. Másrészt jóval tudatosabban figyelek arra, hogy ne vegyek részt olyan tevékenységekben, amely bárkinek vagy bárminek kicsit is káros lehet. Amikor sok-sok éve Laoszban jártam, még én is felültem egy elefánt hátára, de ezt ma már nem tenném meg. Időközben megtanultam, hogy sokszor milyen keserves körülmények közt élnek ezek az állatok.

De olyan dolgokat is csak idővel tanul meg az ember, mint a cukorkaosztogatás. Amikor először jártam Afrikában, mint a legtöbb turista, én is örömmel adtam a gyerekeknek cukorkát, tollakat. Aztán az évek alatt világossá vált, hogy ez egyikünknek sem jó. Káros a kicsiknek, mert a gyerekek, ahelyett, hogy iskolában lennének, várják a turistákat hozó buszokat, hajókat. És nem jó a turistáknak sem, mert kéregető gyerekhadak veszik körbe folyamatosan őket. Természetes, hogy az ember szeretne segíteni, de az adakozásnak megvan a maga hatékonyabb formája.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Madagaszkár/Travellina

Mi a véleményed a most egyre népszerűbbé váló “Induljunk el világgá…” életstílusról, mert bár megtehetnéd, mégsem ezt az utat választottad?
Két dolog. Magamra vetítve az, hogy ez nekem nem való, mert számomra az utazásnak három fázisa van: az alapos, részletes felkészülés, az utazás és a „levezetés”, amikor elrendezem a fotókat, megírom a blogon és újságcikkekben az élményeket, ezzel újra átélve mindent – bennem így jobban rögzülnek az élmények. Ha elmennék fél-egy évre, ez nyilván kivitelezhetetlen lenne.

Ezt már olvastad?
A világ leghidegebb települése: Ojmjakon

Általánosságban pedig az, hogy mindenki utazzon úgy, ahogy neki jól esik, és ne törődjön mások véleményével. Manapság nagy divat szembeállítani az „utazót” és a „turistát”, holott ennek az égvilágon semmi haszna és értelme. Én örülök, ha minél többen elindulnak felfedezni a nagyvilágot, de hogy ezt hátizsákkal stoppolva vagy óceánjáró hajón teszik, az az ő dolguk. Szerintem nincs olyan, hogy valamely utazási forma jobb lenne a másiknál, mindig egyéntől (életkortól, családi helyzettől, nyelvtudástól, komfortigénytől) függ, hogy a legcélszerűbb utazni. Ráadásul ez változhat is – valaki elkezdi stoppoló kanapészörfösként, de pár évtized múlva 2-3 gyerekkel már sanszosabb egy hagyományos forma.

travellina_maldiv-szigetekMaldív-szigetek/Travellina

Saját bevallásod szerint is szerencsés helyzetben vagy, jó helyen voltál jókor, tehát a mostani blogger létedet a munkahelyed megszűnésének köszönheted. Mesélnél erről egy kicsit?
A rendszerváltáskor végeztem, amikor remek állásokat kínáltak. Négy évet az Arthur Andersen könyvvizsgáló cégnél dolgoztam, ahol lenyomták a torkunkon, hogy csináljuk meg a nemzetközi könyvvizsgáló képesítést, elsőként az országban. Ezt követően két évet MBA ösztöndíjjal New Yorkban tölthettem, ami életem egyik legszebb szakasza volt. 1997-ben, amikor a MATÁV keresett valakit a new york-i tőzsdei prospektus elkészítésére, pont ez a két feltétel volt az állás betöltéséhez – és ez így egyben csak nekem volt meg.
15 évig egymásra utalva, szimbiózisban voltunk a céggel, hiszen egyetlen más magyar cég sem ment az amerikai tőzsdére. Az én képesítésemre csak náluk volt szükség, és ők se találtak volna helyettem mást, aki így ért ehhez. A tőzsdéről való kivezetés után már nem volt szükség a szakmai tudásomra, így választhattam, hogy vagy ott maradok jóval kevesebb pénzért vagy elválnak útjaink. Eljöttem, elsősorban családi okokból. A felvételemkor egy igen kedvező szerződést kaptam, amiben szép végkielégítésre számíthattam, így meg tudtam alapozni a jövőmet. Eredetileg csak pár hónap pihenésre gondoltam, de időközben rájöttem, hogy van élet az alkalmazott léten is túl.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

66-os út vége/Travellina

Így született meg Kisgyörgy Éva közgazdászból – Travellina, azaz… Minek titulálnád magad jelen pillanatban?
Blogger, szabadúszó újságíró. Közgazdászként már csak néha gondolok magamra, bár a pontos, részletes Excel táblák tagadhatatlanul ezt a kocka énemet tükrözik.

Mik a legközelebbi terveid? Hova készülsz jövőre?
Kolumbia a következő úti cél januárban, amit valószínűleg összekötök Panamával. A tavasz még nem alakult ki, talán bevállalom Iránt. Ami viszont teljesen biztos, az Kanada nyugati része a nyár elején, mert ezt már régóta tervezem. Ősszel pedig szeretnék visszatérni Japánba. Itt már jártam, de azóta is visszavágyom, mert annyira izgalmas, mintha egy más bolygón járna az ember.

Karácsony közeledtével kötelező kérdés: Töltötted már külföldön a karácsonyt?
Amíg a szüleim éltek, addig nem nagyon. Egy szem gyerek vagyok, így a szüleimnek és nekem is fontos volt, hogy karácsonykor itthon legyek. Egyetlen egyszer volt, hogy kikönyörögtem egy karácsonyi vakációt. Kinéztem egy négyhetes utat Új-Zélandra, és mivel akkor még alkalmazott voltam, ezt csak úgy tudtam megoldani a szabadsággal, ha a karácsonyt is hozzácsapom. Bár távol töltöttem a családomtól, de gyönyörű volt ez a karácsony is. Nagyon jó társaság jött össze erre az utazásra és igazán meghitt, ajándékozós, szeretettel teli ünnepünk volt.

Egyébként elképzelhető, hogy az életemet köszönhetem annak, hogy így ragaszkodtak hozzá a szüleim, hogy szenteste otthon legyek. 1998 decemberére kinéztem egy jemeni utat, ami pont karácsonyra esett volna. Szokás szerint a szüleim rágták a fülemet, hogy töltsük együtt az ünnepeket. Így végül az utolsó percben egy másik utazásra fizettem be, Maliba, ami csak december 30-án indult. A sajtóból tudtam meg, hogy a jemeni csoportot elrabolták és négy utast megöltek. A mai napig sokkoló belegondolni, hogy ha akkor megmakacsolom magam és mégis elmegyek Jemenbe, akkor én is abban a csoportban utaztam volna.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Norvégia/Travellina

Mi a legnagyobb vágyad, hova szeretnél eljutni?

Ó, még sok helyre, de ami a legnehezebb, az az Antarktisz. Egész pontosan Déli Georgia, ahol a hatalmas királypingvin kolóniák élnek. Jó lenne minden országba eljutni, de ez elég nehéz, anyagilag is, és mert sok hely nem biztonságos. De az országlistából nem akarok sportot űzni, én mindenhol jól érzem magam – a kis ázsiai büfében alacsony sámlin levest kanalazva vagy épp a Balaton-felvidéken a Tanúhegyeken túrázva.

Copyright © 2016 Világutazó. Minden jog fenntartva. A cikkben található minden kép és szöveg szerzői jogvédelem alatt áll. A képek írásbeli engedély nélküli felhasználása, publikálása tilos.